Most Eszembe Jutott Az ön Blogja, és A Csodás Rajzai Is. Titokban Hiányoznak. Ha Van Kedve Egyszer

There'll be a moment when you realise you're 27 when yesterday you were just 17; and you wouldn't be able to tell how a decade passed away and your life got divided into before and afters. The fury of youth will subdue and nothing will really change but everything will feel different when you look at old photographs and blurry videos taken on cheap mobile phones. Scents will remind you of childhood and certain friends you don't talk to anymore, hangouts will become reunions and mom's burnt pie will become the best food you ever had. And I know on some days you won't be able to show anything of those 10 years but I hope you remember to breathe, and let go of the knot in your chest. I hope you go out in the sun and live a little, because tomorrow is 37.

-Ritika Jyala, excerpt from The Flesh I Burned

Yellow is the Colour of Love

Irreversible (2002)

Enter the Void (2009)

Love (2015)

dir Gaspar Noe

Jenei Gyula: belefárad

mert belefárad az ember. nem csak

a harcba, sebekbe, de abba is, hogy föl

kell kelni, gatyát venni, zoknit húzni,

végezni a napi tennivalót, rohanni, 

sorban állni, éhesnek, jóllakottnak

lenni, menni a munkahelyre, boltba

vagy csak úgy bele az őszbe, vak-

világba – és értelmét veszti az út -,

 már ott szeretne a célban lenni,

hogy onnan is elkívánkozzon

konokabban mint kamaszon. bele-

fárad, hogy elmegy és mindig vissza- 

jön, elenged és visszakönyörög.

belefárad sírásba, türelembe,

bizalomba, bele az írásba, örömbe,

az elviselhető nehézségbe, borba, 

harapásba, gyereknevelésbe, örökös

elemzésbe, szeretetbe, szeret-

kezésbe, belefárad a hírekbe, a szabad-

ságba, s hogy mindig hiányzik valami. 

belefárad kiabálásba, hallgatásba,

emlékekbe, jövőbe, s hogy lenni

szeretne. belefárad a betegségtől, halál-

tól való félelembe is – ahogy az apja.

Tök más

“A szívünk mélyén életszövetségre vágyunk, társra, akivel hazaérkezünk egymásban, mégsem hisszük, el, hogy jár nekünk a jobb, a több, hogy igenis állhatunk az első helyen valaki más életében, lehetünk Egyetlenek.” Él bennem egy nagyon plasztikus kép arról, hogy számomra mi a “mindennek az alja”. És ez nem egy gyilkos, egy érzéketlen szörnyeteg, csak egy nő, akit egyszer láttam. Egy kocsmaasztalnál egy kisebb társaság ült. A  nő kicsi, vékony és rettenetesen elhanyagolt volt. Valami rövidital volt előtte, faág szerű ujjai közt cigaretta, fogatlan szája egy rés az arcán, a szeme ködös.  Előrehajolva bámulta a mellette ülő férfiit, és konkrétan könyörgött neki, hogy dugja meg. A férfi röhögött. Nem lehetett tudni milyen kapcsolatban vannak. Nem tegnap volt, amúgy Perbálon ültünk egy kocsmában vagy A kocsmában, ezt nem tudom, egy haveromnak volt ott egy használaton kívüli háza és unalmunkban elbuszoztunk oda, hogy aztán a kocsmában unatkozzunk tovább. Elég szocreál volt az egész, mi meg életerős fiatal művészgyerekek. Befogadók és sznobok egyszerre. Nagyon menőnek éreztük magunkat az ottani helyhez képest, mert tudtuk, hogy mi csak látogatóban vagyunk, mint egy rezervátumban. Nem a művészséghez, a gyerekséghez tartozott ez az életérzés, ráadásul négyünk közül szerintem senki sem járt még kocsmában. Olcsó éttermekhez meg házibulikhoz voltunk szokva. (na, ennyivel voltuk “jobbak” :D )  Idegen volt nekem az egész, és az a nő a kocsmában, meg az a pillanat belémvésődött és újra meg újra elémkerül. A mai napig elképzelni nem tudok nagyobb nyomort, mint amikor valaki annyira magányos, hogy bármit feladna azért, hogy pár percig érezhesse akár csak az illúzióját, hogy kell valakinek, mert nincs semmi más módja érzelmileg kapcsolódni senkihez. Később persze azt is megtanultam, pontosabban megértettem, hogy kevés az érzelmi kapcsolódás. Az érzés, hogy csak egy részünk elfogadható, nem kevésbé pusztító, mint a magány. És akkor is bele lehet csúszni abba az állapotba, hogy valaki kiírja a tumblin, hogy “dugjon meg végre valaki”. Ez sosem a szexről szól. És sosem arról, hogy valóban nem lenne, aki szívesen az ágyába mászna arra az estére. A segélykiálltás arról, szól, hogy miért nem találok valakit, akivel hozzám méltó kapcsolatban lehetnék? Miért nem?.  Azért nem, mert amire vágysz és ami elől menekülsz, az ugyanaz. Azért nem, mert a valóságot akarod belekényszeríteni a neked kényelmes formába. Azért nem, mert inkább lejátszod úja és újra ugyanazt, mert annak minden részét ismered már. A veszteség részét is. Azt hiszed, hogy az az ára. Azért nem, mert valójában nem akarod megfizetni a tényleges árát. A valóságod csak a te valóságod, a tényszerű történések nem hordoznak érzelmi töltetet. Az a te részed, amit beleraksz. A világ nem olyan, amilyennek látod, de te olyan vagy amilyennek látod a világot. Nem érzelmek nélkül nem lehet élni, hanem a nélkül, hogy az embernek lenne rálátása saját magára. A nélkül egyszer egy kocsmaasztalnál találja magát, hogy részegen könyörög, hogy szeressék. Mindenkinek van egy ilyen kocsmaasztala. 

Fogtam a mostot és mindigre széttapostam.

ciráda

bár én lennék annyira testpozitív, mint a villamoson fennhangon beszélgetést folytató két nő, akik így hivatkoztak a striákra. ezentúl én is azt mondom majd, hogy nem striák vannak a combomon, csak cirádás.

The Great Wall of Vagina - Jamie McCartney (x)

Jamie made molds of the vaginas of women between 18 and 76 years. Among others, they include twins and transgender women. Women are often confused about their vagina, because they think it looks different: with this project he demonstrates that vaginas are as different as faces. McCartney hopes that his work will help to stop the increasing growth of labia corrections in recent years.

Fontos az, hogy ki előtt vetkőzik le az ember. Ki előtt mond le a szégyen takargatásáról.

kéztartás vs mancstartás