Ciráda

Florists on Fény street market, Budapest, 1986. From the Budapest Municipal Photography Company archive. 

deo suveera, untitled (parts), 2019

kéztartás vs mancstartás

entry from 01/2019

.

.

.

nem passzol ide

és azt mondta, hogy szerinte ez nem jó kép, de nekem annyira tetszik

végül is harminchatból csak harminchat sikerült rosszul

az uborkák tompa zaja

ősz van, délután, és nem vettem észre, de belőlem is egy 51éves Oravecz lett.

Nyár van, délután, a teraszon ülök, a napernyő alatt, ötvenegy múltam, és magam vagyok, most már egészen és visszavonhatatlanul, anyám, apám a temetőben, fiam elpártolt tőlem, húgom más világban él, unokatestvéreim, rokonságom Kanadában, és elhagyott az utolsó nő is, kit még képes voltam szeretni, a műanyag asztalon könyv, de ritkán olvasok, nem érdekel már igazán, mi a könyvekben van, visszeres lábam kinyújtom, vállam előreejtem, bal kezemet ölembe teszem, jobbomat a szék támláján nyugtatom, foltosak, enyhén reszketnek, és úgy megváltoztak, hogy alig ismerek rájuk, de nem törődöm vele, sem a többi csúf, külső jellel, enyhe északnyugati szél fúj, valamelyest mérsékli a hőséget, és kellemes tarlóillatot hoz Szárazrét felől, hátam mögött a kis ház, melyet építettem, és melyhez annyi reményt fűztem, azon túl az út, az új, az idegen falu, néha elzúg egy autó, és a Tarnán túli háztáji földekről idetéved egy-egy emberi hangfoszlány, vagy az uborkák tompa zaja, amint a szedők a vödörbe dobják őket, köröttem tücskök ciripelnek, szöcskék reszelnek a kiszáradt fűben, és lentről, a kertből felhallatszik a kukoricalevelek szüntelen susogása, különben csend van, én is hallgatok, nem sírok, nem ordítok, pedig fáj, pedig most történik velem a legnagyobb galádság, mi emberrel történhet, most kerít be végképp a magány, de uralkodom magamon, csitítgatom szívemet, és igyekszem férfiasan viselkedni, nincs értelme a nyüszítésnek, tiltakozásnak, kapálózásnak, már minden eldőlt, senki, semmi nem segít többé, mégsem ölöm meg magam, nem vérezek, szennyezek össze semmit, nem hagyok magam után mocskot, rendetlenséget, nem volna már hozzá bátorságom, de egy pisztolyt azért talán beszerzek, szeretném érezni fémének hidegét, szerkezetének felülmúlhatatlan célirányos egyszerűségét, egyébiránt az időre bízom a feladatot, az öregség végzi majd el helyettem a piszkos munkát, vagy megszán valami nem túl fájdalmas, nem túl hosszú gyógyíthatatlan betegség, és elvisz egy tavaszon vagy őszön.

(Oravecz Imre: Pihenő)

onnan tudni, hogy biztosan jön az ősz, hogy a macskák egy lidl papírdobozba préselték magukat.

jól szét is túrták. mutatom:

Tumbli és szex

Höhö. Tök unalmas bejegyzés lesz, nem kell a szex témát keresni, a cím nekem csak arra jó, hogy ne feljtsem el amiről írni akartam. Aztán előfordul, gyakaran, hogy másról írok végül.

Van akit a szerelem szörnyeteggé tesz. Én alapvetően nem vagyok se féltékeny, se különösebben birtokló, manipulatív meg agresszív aztán végképp nem. Ezt a barátaim jól tudják. Ők sem azok. Jó emberek mind. Némelyik kicsit furcsa, mert jól tűröm a bolondokat. És akkor sokat, nagyon sokat megengedek nekik. Túl sokat is. Mert mindig mindenre tudok valami megengedő magyarázatot. Meg, ami nekem mindegy, abban hajlamos vagyok mások javára dönteni. Hogy nekik is legyen valami jó. Hogy legyen „jó” a világban. A szerelem szörnyeteggé tesz. Láncra kell verni, bezárni valahova mert tönkretesz, megbolondít, szétmarcangol és fehabzsol. Szörnyű érzés ez is, amikor az ember azt érzi, hogy nem tud jól szeretni. Hogy inkább nem kéne.

Nyilván belenyúlok a méhkasba, ha elmondom a mai gondolataimat a tumbli jelenségről. Nincs élete annak, aki a napi szinten pörgeti bármelyiket is. Csak már mindenki elfelejtette ezt, már annyira a részünkké vált. és annyi megengedő meg elfogadó ideológiát gyártunk hozzá, hogy miért is jó ez. Amúgy jó. Az egészséges emberek teljesen valóságos kapcsolatokat építenek amik a tumblin kezdődnek. nem csak párkapcsolat, nem csak szex. barátságok, ismeretségek, amik kinőnek a virtualitásból és mivé válnak? Mint az FB. Olyan ismerősök akiknek ismerjük az életét, a rokonait, a valóságát. Vannak közös fotók, emlékszünk a születésnapjára, segítünk egymásnak, belelógunk egymás életébe. Azért jobb a tumbli, mert ott ez kölcsönös érdeklődésből jön létre és nem a megfoghatatlan nosztalgia vagy valami érdekek vezérlik. A tumbli megengedi, hogy változékonyabb, nyersebb, betegebb, pszichopatább vagy szociopatább légy, mint a valóságban. A tumblidat jó esetben apád, anyád, nem látja és te se az övéket. A tumbli megengedi, hogy frusztrált legyél. (öh. a tumbli egy elég beteg közeg, leginkább tényleg egy elmegyógyintézetre hasonlít, ahol az lesz aznap az orvos, aki reggel előbb veszi fel a fehér köpenyt) Alkoholisták és drogosok tucatjai, és nem mondod nekik, hogy baszki, veled baj van ám, hanem belájkolod az ivós posztot, amiből kiderül, hogy van baj. Max odakommenteled, hogy te már leszoktál. Aztán majd egy másik alkalommal más kommentel oda valami okosat. Lehet, hogy pont az, akinek a fotóin mindig van egy pohár valami, meg mindig elkottyantja, hogy iszik. Mindegy, megy a lájk, mert amúgy meg összetartozás jelenség van, azt erősíteni kell. Szóval tényleg tök jó amikor embereket személyesen is megismersz és a tumbli nem az egyetlen, hanem csak az egyik kapcsolattartási forma. De még mindig aztmondom, ha lenne életed, csak ritkán jutna időd tumblizni. De a legtöbb kínzó kérdésre, hogy érdekel-e bárkit a létezésed, hogy érsz-e bármit is, hogy elég okos vagy-e, hogy elég vonzó vagy-e, hogy egyáltalán látszol-e, van-e a létezeésednek bármi érzékelhető értéke, arra a tumblin mindig kaphatsz egy megerősítést. Nem valóság, csak olyan mint a hőpapíros blokk: idővel elmúlik. De este, amikor magányosnak érzed magad, már az első apró érzelemmorzsára, még csak ki sem alakulhatott az érzés, már nyúlsz is a gép után. Mint a pánikbetegek a gyógyszerért, amikor érkezik az első hullám. Nem biztos, hogy ezen egy párkapcsolat segít. Talán azt gondolod, hogy ha lenne valakid, akkor más lenne minden. De miért lenne más? Nem vagy gyerek, hogy óránként szaladj a párodhoz, hogy feltedd neki ezeket a kérdéseket és megerősítést kapj. A párkapcsolat önmagában nem adja meg ezekre a választ. Tudom, tudom, a tumbli szórakozás, vidámság, nem kell komolyan venni. Akkor csak annyit tegyél meg, hogy pár hétig nem tumblizol. Hogy más csatornákon tartasz kapcsolatot a barátaiddal. Nincs csak egy pohárka tumbli, meg igazán nem árt meg esténként két tumbli, az ember lazítani akar, meg a többik is tumbliznak nem akartam különcködni, inkább én is, meg én nem tumblizok egész nap, csak...

A szexről meg csak annyit, hogy félek.