There'll be a moment when you realise you're 27 when yesterday you were just 17; and you wouldn't be able to tell how a decade passed away and your life got divided into before and afters. The fury of youth will subdue and nothing will really change but everything will feel different when you look at old photographs and blurry videos taken on cheap mobile phones. Scents will remind you of childhood and certain friends you don't talk to anymore, hangouts will become reunions and mom's burnt pie will become the best food you ever had. And I know on some days you won't be able to show anything of those 10 years but I hope you remember to breathe, and let go of the knot in your chest. I hope you go out in the sun and live a little, because tomorrow is 37.
-Ritika Jyala, excerpt from The Flesh I Burned
Fontos az, hogy ki előtt vetkőzik le az ember. Ki előtt mond le a szégyen takargatásáról.
Bárcsak úgy szoríthatnálak
magamhoz,
mint egy gyanúsan meleg,
hosszúra nyúlóan világos,
szokatlanul kellemes,
de szokásosan nyüzsgő
pályaudvaron az a bácsi
a biztosan értéktelen,
szakadozva tengő-lengő,
megkopottan feketéllő,
világháborút megélő táskáját
szorítja most
magához.
Erről eszembe jut, hogy édsapám egyszer nagycsoportos vagy elsős koromban adott egy lottószelvényt, hogy töltsem ki, addig ő átnézi a sportfogadást és összehoz egy jó kis totó variációt. Hát, nem nagyon örült, bár nem is volt dühös, amikor átnyújtottam neki az 1, 2, 3, 4, 5 számokból álló, "tuti biztos" tipsoromat. A lottózós kiváncsian figyelt, majd próbált nem teli szájjal vigyorogni, amikor elvette a szelvényt és az (azt hiszem) 5 forint fogadási díjat. Végül valami olyasmit mondott, hogy "Hát, a gyerekek minden pénzt megérnek és végül is ennek is annyi az esélye, mint bármelyik màsik 5 számnak".
Hans Breder, From the Series “Body/Sculptures”, 1969 - 1973
Fogtam a mostot és mindigre széttapostam.
mert belefárad az ember. nem csak
a harcba, sebekbe, de abba is, hogy föl
kell kelni, gatyát venni, zoknit húzni,
végezni a napi tennivalót, rohanni,
sorban állni, éhesnek, jóllakottnak
lenni, menni a munkahelyre, boltba
vagy csak úgy bele az őszbe, vak-
világba – és értelmét veszti az út -,
már ott szeretne a célban lenni,
hogy onnan is elkívánkozzon
konokabban mint kamaszon. bele-
fárad, hogy elmegy és mindig vissza-
jön, elenged és visszakönyörög.
belefárad sírásba, türelembe,
bizalomba, bele az írásba, örömbe,
az elviselhető nehézségbe, borba,
harapásba, gyereknevelésbe, örökös
elemzésbe, szeretetbe, szeret-
kezésbe, belefárad a hírekbe, a szabad-
ságba, s hogy mindig hiányzik valami.
belefárad kiabálásba, hallgatásba,
emlékekbe, jövőbe, s hogy lenni
szeretne. belefárad a betegségtől, halál-
tól való félelembe is – ahogy az apja.
végül is harminchatból csak harminchat sikerült rosszul
Deforestation of the rainforest is visible in Santa Cruz, Bolivia. Deforestation in the country has primarily been driven by the expansion of mechanized agriculture and cattle ranching. This Overview highlights the country’s struggle to expand food production in order to meet the needs of its growing population, and the sacrificial destruction of its forests that has taken place to do so.
See more here: https://bit.ly/3mxEPFv
-17.387750°, -60.562131°
Source imagery: Maxar
"a világ van, rossz és irreális; Isten nincs, jó és reális."