Félve Lépkedek

Senkitől nincsenek már pillangók a gyomromban

Mindenki csak kötődési problémákat ad

Felégetted a világom,

De a jó értelemben,

Mert a hamun és parázson,

Talán új élet terem.

Kajtasd csak, ami fog még.

Csak végre légy boldog, oké?

Nem látok ki a télből

Az összes pehely könnycsepp

Fuldoklom a fénytől

Te vagy bennem az alkohol Egy görbe éjszakában Az első szem gyógyszerem Egy fehér szobában Minden élvezetem Gyötrő függőségem És most nélküled kell Tovább lélegeznem

madarak kísérik az égen

tüskés szívében még remeg a vágyott

könnyek nélkül eltöltött ébren

fájdalomból átformált álom

kinnt süt a nap, bennt leszakad az ég

A filmnek itt végeszakad

Nincsen katarzis

Az üreges fa könnyen hasad

Főleg, ha az hagyja is

A fájdalom újra magához szólít

Minden este a fülembe ordít

Sötét, üreges, fájó hideg

Elmenekülhetsz, de minek?

Vajon mennyit bír ki az emberi elme?