Nem Látok Ki A Télből

Hónapokkal ezelőtt hajnali háromig fennt maradtunk beszélgetni. Most azt sem tudom, hogyan köszönjek.

Gyűlöli magát és nem kellenek okok

Aranytollú madár, ki a szárnya mögött zokog

Próbálja keresni égbe vezető útját

Miközben alig bírja el a saját maga súlyát

Megszakadt, vérző gondolatok

Kiszórnám mindet eléd

Hogy lásd:

A szavak néha késként vágnak

Mert én beszélnék, ha értenének

És álmodnék, ha lenne mit

De

Hallom, ahogy ők nevetnek

És az egész világ eltaszít

- Merre kell fordulni? - kérdeztem, és fordultam el a rossz irányba.

Jobb neked, ha elmennél

A helyedben én is ezt tenném

a szobámban van egy üres hely

kiadó, de csak neked

Fázom a hideg rabságtól

Széthullunk, elszakadunk mint

A levelek a faágtól

Átszöktem egy másik világba

Ahol már senki sem bánthat

Aztán megint gondolok rád

Mosolyra görbül a szám

Annyira szeretlek, hogy az már fáj