ezer éve, hogy utoljára rajzoltam
Action - Gesture (1980) by Zbigniew Dlubak
sose lesz senki aki jelenthetné a biztonságot
akinek a szaga lenne az otthon, akinek a kezei az otthon
Tócsák tükrében magukat nézve. Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el.
Erről eszembe jut, hogy édsapám egyszer nagycsoportos vagy elsős koromban adott egy lottószelvényt, hogy töltsem ki, addig ő átnézi a sportfogadást és összehoz egy jó kis totó variációt. Hát, nem nagyon örült, bár nem is volt dühös, amikor átnyújtottam neki az 1, 2, 3, 4, 5 számokból álló, "tuti biztos" tipsoromat. A lottózós kiváncsian figyelt, majd próbált nem teli szájjal vigyorogni, amikor elvette a szelvényt és az (azt hiszem) 5 forint fogadási díjat. Végül valami olyasmit mondott, hogy "Hát, a gyerekek minden pénzt megérnek és végül is ennek is annyi az esélye, mint bármelyik màsik 5 számnak".
Photography by Xuebing Du
Instagram: xuebing.du
Bárcsak úgy szoríthatnálak
magamhoz,
mint egy gyanúsan meleg,
hosszúra nyúlóan világos,
szokatlanul kellemes,
de szokásosan nyüzsgő
pályaudvaron az a bácsi
a biztosan értéktelen,
szakadozva tengő-lengő,
megkopottan feketéllő,
világháborút megélő táskáját
szorítja most
magához.
a ruhavásárlás "tanulságai":
- a megmaradt/gyarapodott karantén-narancsbőrt az ember testén még inkább kihangsúlyozza a próbafülke fénye
- a már említett világítás a maradék meglévő illúziómat is sikeresen elpusztította: a szűk ruha alatt a bugyi vonala, legyen az akármilyen szuper varrásmentes is, szintén átlátszik a gyűrődések miatt
- továbbra sem tudom, hogy hány kiló +/- kellene, hogy végre elviselhetően érezzem magamat a bőrömben
dear body,
thank you for continuing to love and support me after all i put you through.
i promise i’m going to take good care of you now.
love,
me
Cat in the kitchen, 1961. From the Budapest Municipal Photography Company archive.