Erről eszembe jut, hogy édsapám egyszer nagycsoportos vagy elsős koromban adott egy lottószelvényt, hogy töltsem ki, addig ő átnézi a sportfogadást és összehoz egy jó kis totó variációt. Hát, nem nagyon örült, bár nem is volt dühös, amikor átnyújtottam neki az 1, 2, 3, 4, 5 számokból álló, "tuti biztos" tipsoromat. A lottózós kiváncsian figyelt, majd próbált nem teli szájjal vigyorogni, amikor elvette a szelvényt és az (azt hiszem) 5 forint fogadási díjat. Végül valami olyasmit mondott, hogy "Hát, a gyerekek minden pénzt megérnek és végül is ennek is annyi az esélye, mint bármelyik màsik 5 számnak".
spirálkarokkal ölellek át
minap óvatlanul kinyitottam a tévét, azóta is kamillás vattával borogatom az agyam.
kéztartás vs mancstartás
súlytalanra
kettőkor is az vagyok ki egykor parkettákon hempereg egy árnyék míg döng a rendek furcsa koldulása súlytalanra vetkőztet a verssor az asztalon most gyertyányi világ ég nehézlovas készül könnyű vacsorára só az íz a könnyben és a vérben a többi fűszeres halál ajándék csellóhangra vált az esti lárma lassú tempóm inga lengi ébren helyezkedik a poháralátét és zeng a földek rendes fordulása
Néztem,
bámultam a
mellettem elfutókat,
az iramot diktálókat,
a célratörőket,
a reménykedőket,
a sziklakemény akarókat,
álltam hát mögöttük,
figyeltem utánuk,
folyton csak utánuk...
Most bennem,
ott benn,
a lélek mélyén
sír,
zokog,
néha felüvölt
a
lemaradás.
entry from 01/2019
August is the month of last chances, Nigel Van Wieck
.
.
.