Talán Az Volt A Probléma, Hogy Sosem Láttál így, A Ragyogó Napfényben állni, Arccal A Nap Felé,

Képes lettem volna;

Eldobni mindenem csak azért, hogy boldognak lássalak, hogy lássam a mosolyod, hogy halljam a nevetésed. Annyi mindent megtettem volna érted és ezt tudtad, kihasználtad majd eldobtad. Neked nem volt elég, hogy a mindenem voltál, neked több kellett…

Eldobtál, remélem most mindened megvan.

Valamiért te lettél számomra az az ember akinek már egy mosolya is nagy hatással van rám. Ne kérdezd. Akárhogy próbállak kiverni a fejemből egyszerűen nem megy. Nem tudok nem felfigyelni rád ha megjelensz a közelemben. Nem tudok teljesen közömbösen viselkedni. Talán te vagy számomra az igazi. Csak egy ember a tömegből másoknak de nekem AZ ember a tömegben. De ne is tagadd. Te kezdted. Te hívtad fel magadra a figyelmem. Es talán életem legnagyobb hibája volt, hogy akkor és ott oda néztem. Rád. Talán életem legnagyobb hibája mert sohasem leszel az enyém. És azóta is téged kereslek mindenhol. Mindenhol és mindenkiben. Ó igen, meg sem próbálom tagadni. Beléd szerettem.

- Az üzenet, amit soha nem fogok elküldeni neked

Ha kérnem kell a figyelmed, akkor bazd meg a figyelmed

Magabiztos. Biztos?

A tél utolsó széllökéseitől zörög a redőny. Csütörtök este, és csak nézek magam elé merőn. Újabb elszalasztott nap mögöttem. Magányra mázolt falak köröttem.

Megint nem mertem, megint nem tudtam. A lehetőség elől megint elfutottam. Hiba vádolni bárki mást. Tudom, én vagyok a hibás.

S ez a legszörnyűbb benne. A fejemben megvan mit kellene. De jött a csalódástól való félelem, a kétség, ismét úrrá lett rajtam a bénító sötétség.

Ma is úgy fekszem le, hogy majd holnap. Ma is megálmodom magam bátornak. Ez a mantra megy már mióta. Ha lehetne, önbizalmat vennék kilóra.

Elérted, hogy fontossá válj számomra, majd amikor a legkevésbé számítottam rá, eldobtál magadtól.

S

Hiányzik, hogy lássalak

és

hiányzik, hogy beszélgessünk.

Hiányzol.

Vajon Ő is ugyan annyit gondol rám mint én rá?

nézz rám úgy még egyszer, ahogy aznap este tetted

Manapság a fiúk, nem látnak semmi mást egy lányban, csak a mellet, a segget, a pinát. Hogy esetleg érzéseket tápláljanak egy lány iránt? Jaj dehogy. Hiszen akkor mástól is függenének, nem csak magugtól. Félnek elkötelezni magukat. Küzdeni egy lány szerelméért? Ugyan minek, amikor lépnek kettőt és szembetalálják magukat egy könnyűvérű szajhával, aki bármit megad nekik, amit csak akarnak. De ezzel van a baj. A fiúk nem akarnak mást, csak dugni dugni dugni. Érzelmek nélkül. És még felteszik nekem a kérdést, miért nem akarok egy fiút sem. Na pont ezért.

Tisztelet a kivételnek.