Nézz Rám úgy Még Egyszer, Ahogy Aznap Este Tetted

Vannak napok amikor kurvára irritál minden és mindenki ..

Végre rájöttem arra, hogy nem muszáj megfelelnem neked. Nem Nekem kell küzdenem érted, hanem fordítva. Te vagy a férfi, én a nő. A szerepek sosem cserélődnek!

Előbb-utóbb belefáradunk. Mindenbe . Minden apró kis konfliktusba. Belefáradunk a folyamatos várakozásba , a megfeleléskényszerbe . Abba , hogy akárhogyan is küzdünk , sosem érjük el amit akarunk . Mert mindig jön valaki , vagy valami ami feltart minket. Belefáradunk , hogy állandóan csalódásnak van kitéve a lelkünk , és belefáradunk , hogy akiért mi bármit megtennénk , annak mi soha nem leszünk elég jók . Feladjuk.

Vajon Ő is ugyan annyit gondol rám mint én rá?

Vicces…

Hogy szerinted többek vagyunk barátoknál… de kevesebbek egy párnál… de te mégsem lépsz előre vagy vissza… talán te is félsz, hogy én mit is érzek irátad..? Hogy esetleg CSAK barátságból szeretlek…? Felvilágosítalak.. Életemnél is jobban szeretlek… Szerelmes vagyok az egész lényedbe… Vagy csak te nem vagy tisztában a saját érzéseiddel…

Részlet egy könyvemből amit soha senki nem fog elolvasni..

Ha kérnem kell a figyelmed, akkor bazd meg a figyelmed

Csak adjatok egy kis időt, hogy újra építsem magam.

"Csak fáradt vagyok"

"Szar napom van"

"Nem aludtam jól"

"Minden rendben"

"Jól vagyok"

- Mondatok amikkel takaróztam, holott belülről szétestem.

@sotetsegben-a-visszhang

“Akkor jöttem rá, mennyire megszerettem, mikor elég volt csak rágondolnom és máris elmosolyodtam.”

—