Démonocskák

Mi lenne,

ha a fejemben lévő kis hang

kicsit kedvesebb lenne?

Úgy érzem, mindent megtettem,

A harc talán nem ért semmit sem.

Láthatod, mennyit szenvedtem,

Édesem, kérlek, ne teszteld le

a szobámban van egy üres hely

kiadó, de csak neked

Egyre távolodom, táncolok a szélén

Egyre csak zuhanok, melyikünk sír a végén?

Nem lehet igaz, hogy ennek a létezésnek nevezett rémálomnak van értelme

Honnan tudod, hogy vége?

Amikor jobban szereted az emlékeket, mint azt, aki előtted áll.

Az aranyhídról a mélybe szédültem

S ott egészen elvesztem

Még várok, bár reszket egész lényem

Valami hangra, valami fényre

Hónapokkal ezelőtt hajnali háromig fennt maradtunk beszélgetni. Most azt sem tudom, hogyan köszönjek.

Elvesztegetett hónapok voltak? Ennyi jutott ki most? Lehetek őszinte? Erre nem voltam felkészülve

Bűnös vagyok akkor Ha azt mondom, elengedem? Tudom, nem vagyok jó ebben De ezt most elfelejtettem

félve lépkedek

Egy kifeszített kötélen.

Várom, mikor zuhanok újra le.

Így nézem az életem,

Ahogy egyre csak balanszírozok

A mélység és magasság peremén.