Úgy érzem, Mindent Megtettem,

Gyerekként mindig a fényre vágytál

Most meg már semmit sem látsz

Mindig félsz, minden körtől

Magadat kell legyőznöd egyre csak többször

Egy kis penge,kis fájdalom

Ez nem is valódi,

csak megjátszom

Rá kell már jöjjek,

Hogy leöntöm arannyal,

Még nem lesz drága

Honnan tudod, hogy vége?

Amikor jobban szereted az emlékeket, mint azt, aki előtted áll.

Néhány dolgot el kell felejtsek és meg kell bocsássak, ha tovább akarok élni

ha meg akarom menteni az életem

A gondolat, hogy megmenthetlek

Megment engem is

Megszakadt, vérző gondolatok

Kiszórnám mindet eléd

Hogy lásd:

A szavak néha késként vágnak

számítottam rá

mégsem tettem semmit, hogy ne történjen meg

Mi lenne,

ha a fejemben lévő kis hang

kicsit kedvesebb lenne?

Az élet mindig kegyetlenül tanít

Összenyom az, ami darabokra hasít