Bárcsak Visszamehetnék

Talán nem kellene hagynom, hogy

A szenvedésem

Határozzon meg

Az estétől azt várnám, hogy megnyugtasson

Ehelyett csak bámul rám

Ez az egész olyan siralmas

Minden szörnyüség, amit mondtál

Könnyzáporban zúdul le rám

Utálom ezt az egyszer így- egyszer úgy dolgot

Soha senki nem fog így szeretni,

Érted?

Jobb neked, ha elmennél

A helyedben én is ezt tenném

Egyszerűen nem érdekel többé

Fojtogató jelenlét

Mint a túladagolt boldogságcsillapító

Végzetesen kering bennem

Körülöttem

elveszve az egyértelműben a szavak értelmében táncola nyelvemen Egyetértünk?

Nézz magadra.

Nézz rám.

Kinek fáj jobban?

Arra nézek, merről a hangját sejtem

Remeg a testem

Finoman átfogom a vállam

Mintha még rázna az áram

Rólad szólnak a vidám dalok

Belehallgatok a szerelembe

Téged idéznek a kinti hangok

De te nem hallhatsz engem

Beteszem ezt is majd abba a szekrénybe

Ahol a szuicid hajlam pihenget

Hogy majd megint nyitogathassam reménykedve

Hátha a vágy most nem sikerül félre