Arra Nézek, Merről A Hangját Sejtem

Ha egy átlag ember hallaná,sírva rogyna térdre,

de itt mindenki csak nevetve néz félre

Vajon felérem valaha

szemeid kéklő holdját?

Nem kell egy ember arra, hogy szenvedéssé tegye minden napom.

Meg tudom ezt csinálni én is

Az őrült nő megint zörgeti az ablakot

És én ezúttal visszaválaszolok

Szavakkal, amiket magamnak kiáltok

Ugye, milyen könnyű elhinni, hogy a világod törhetetlen?

Az estétől azt várnám, hogy megnyugtasson

Ehelyett csak bámul rám

Ez az egész olyan siralmas

Minden szörnyüség, amit mondtál

Könnyzáporban zúdul le rám

Mint két egyenes a végtelenben

Egyszer majd összeérünk valahol

Vajon mennyit bír ki az emberi elme?

Máshogy néz ki az ég,

amikor valaki,akit szeretsz

odafennt van.

Egyetlen szavad képes megváltoztatni az egész napom

Nem is tudod, ez mekkora fájdalom