Átszöktem Egy Másik Világba

Bűntudat karcolja

Testembe a lelkem

Ezt teszem magam

És mindenki ellen

Az aranyhídról a mélybe szédültem

S ott egészen elvesztem

Még várok, bár reszket egész lényem

Valami hangra, valami fényre

Réges rég volt, hogy a nyár

Csak a meleget juttatta eszembe

Réges rég volt, hogy egy édes dallam

Könnyeket csalt a szemembe

Réges rég volt, hogy a rideg élet

Reményt lehelt a lelkembe

Ugye, milyen könnyű elhinni, hogy a világod törhetetlen?

Nyugtatót kaptam

Nyugtalanul aludtam

Annyira, de annyira vagdosni akarom magam..

Minden egyes darab belőled

Betölti a lyukat a szívemben

Nem felejtem el azt a szomorú szemet,

ami azt kérdezte,hova ment az eszed?

madarak kísérik az égen

tüskés szívében még remeg a vágyott

könnyek nélkül eltöltött ébren

fájdalomból átformált álom

Akartam beszélni róla.

Kiabálni, üvölteni.

Mégis csak annyit tudtam suttogni:

“Jól vagyok.”