Tekintetem A Plafonra Függesztem

Az eső illata

meg ahogy kopog a tetőablakon

A napfény a bőrömön

A természet él

és én ebből semmit sem érzékelek

Csak azt, hogy átázik a cipőm,

Ahogy az avarban lépkedek

Csak azt, hogy hamar sötét van

És hideg

otthagytál

miközben azt mondtad, sajnálod,

de a rá következő csend mindent elmondott.

Megvető tekintetek, elrontott tinikor.

A legfájóbb tanulópénz volt.

Nem vagyok hívő, de a pokolba tudtál dobni

és neked minderről tudomásod sincs.

Vajon felérem valaha

szemeid kéklő holdját?

- Merre kell fordulni? - kérdeztem, és fordultam el a rossz irányba.

Ködös a reggel,mint a gondolataim

Megszakadt, vérző gondolatok

Kiszórnám mindet eléd

Hogy lásd:

A szavak néha késként vágnak

Minden

Olyan

Kibaszott

Véges

kinnt süt a nap, bennt leszakad az ég

Vajon mennyit bír ki az emberi elme?

Vagyunk