A Világ Hatalmas Hibája Vagyok, érzem

Utálom ezt az egyszer így- egyszer úgy dolgot

Mert én beszélnék, ha értenének

És álmodnék, ha lenne mit

De

Hallom, ahogy ők nevetnek

És az egész világ eltaszít

Vajon mennyit bír ki az emberi elme?

Úgy érzem, mindent megtettem,

A harc talán nem ért semmit sem.

Láthatod, mennyit szenvedtem,

Édesem, kérlek, ne teszteld le

A fájdalommal lehet élni

De a semmivel hogyan?

Átszöktem egy másik világba

Ahol már senki sem bánthat

Gyűlöli magát és nem kellenek okok

Aranytollú madár, ki a szárnya mögött zokog

Próbálja keresni égbe vezető útját

Miközben alig bírja el a saját maga súlyát

Egyetlen szavad képes megváltoztatni az egész napom

Nem is tudod, ez mekkora fájdalom

felfogsz az esésben

majd le is löksz újra

Rá kell már jöjjek,

Hogy leöntöm arannyal,

Még nem lesz drága