Nem Az Vagy, Akit A Tükörben Látsz, Hanem Aki A Tükörbe Néz

A filmnek itt végeszakad

Nincsen katarzis

Az üreges fa könnyen hasad

Főleg, ha az hagyja is

Egyre távolodom, táncolok a szélén

Egyre csak zuhanok, melyikünk sír a végén?

A fájdalom újra magához szólít

Minden este a fülembe ordít

Sötét, üreges, fájó hideg

Elmenekülhetsz, de minek?

El sem tudtam képzelni,

Hogy egy nap jön egy ember,

és megmenti az életem

Vagyunk

A karcolt seb vörösen ég,

Az élet néha nagyon nem szép,

Amíg fogja a kezem a sötétség,

Nem lehetek egészen tiéd.

Az árnyékom még lopódzik utánad

Éjjelenként bekúszik a szobádba

És a plafonról lelógva

Rója ezen összetört sorokat

Nem értheted, ez rajongás

Vagy inkább reménytelen koslatás

Pedig valaha követtük egymást

Tekintetem a plafonra függesztem

Körülöttem zsong mindenféle jajszó

Kicsúszik a kezemből a gyógyszeradagoló

És te mégis maradsz az ágy mellett

Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk

Túl fiatal voltam ehhez a fájdalomhoz