mennyire vicces belegondolni hogy mennyivel masabb is lehetne az eletem mint ez a szarszakadek szelen setalgatas es aggodas hogy mikor lose it all
amugy egy hetero mindig kanos fiunak felajanlani hogy megkapja a best head of his life egy valid es atogondolando dolog kene legyen.
Enis szkeptikus voltam amikor meg lanyokkal cruzoltam de rajottem hogy egy faszi tudja milyen erzes ha farkad van es mi esik kurvajol es mi annyira folosleges mint amikor a 4-6 vonalan osszeszedett 7.keruleti garzonbanbecsiccsentett lany csapkodja az arcahoz kb 3 percen keresztul ahelyett hogy rendesen leszopna titeket…
wake up hetyók
az már megvan, hogy iszonyatosan elvesztettem önmagam valahol, már csak az a kérdés, hogy pontosan mikor. vagy talán meg sem voltam még soha? mindig csak kapcsolatokban próbáltam helytállni mint egy side karakter a videojátékokban, de a next levelnél már nem engem választottak.
szóval akkor ki is vagyok én valójában
olyat nem lehetne, hogy minden nap végén a feszültségünket úgy vezetjük le, hogy hazaérünk mindketten és kedves gesztusok; szorító forró karok; csókok és végtelen beszélgetések közepedte megnyugszunk egymás jelenlétében?
vajon hol a faszomban vagy és mit csinálsz most future love? érzem, hogy kint mászkálsz valahol aki pont annyira vagy fura és hozzám hasonló amennyire az ellentétem. mostantól így foglak narrálni.
amikor olyan buszon vagy villamoson utazok ami olyan környéken megy ahol nem vagyok ismeros vagy csak antipatikus (ha egy kornyekre lehet ezt hasznalni. lehet mert ezt hasznaltam.) olyan mintha az emberek egytol egyik tudnak, hogy en itt egy betolakodo vagyok es lehet dolgom van arra es mintha masik korzetbol jottem volna. Ilyenkor az sem segitene ha leszallnek mert akkor ott leszek a wrong kornyeken es vissza kell szallni ujabb eszkozre ujabb gyanakvo emberek koze.
amikor rám ül egy ilyen nyugis hangulat és mikor megyek dolgozni azt érzem, hogy csönd van pedig tudjátok milyen a belváros reggelente akkor elkezdek aggodni. Ha a nap végéig nem basz fel semmi akkor meg már félek.
köztudott hogy az öngyilkosságot egy ilyen megnyugvás előzi meg, vicces, hogy annyi mumus van az ágy alatt és annyi pazichopata körülötted, de te mégis saját magadtól félsz a legjobban.
Amikor már a plüssállataidat sem ölelgeted meg ha ágyba kerülsz akkor valszeg visszacsúsztál a depresszió major részébe.
a legelső barátom megcsalt a saját lakásomon, a saját ágyamba amig dolgoztam aztán megtaláltam a kotont és hozzámvágta, hogy ‘és akkor mivan’ aztán befordult a fal fele aludni.
vajon ezt a sztorit ő, hogy mesélné el? : egy hisztis féltekeny picsa volt végig a kapcsolatunk alatt?
megéri józannak maradni és ugy élni ‘ahogy azt kell’ vagy basszak bele mert amugyis azt érzem, hogy nem kell annyira előre terveznem mert pár év max és vége?
amugy az mekkora öröm lehetett amikor vártad az uj kedvenc számod a rádióban, vagy a koncertet hogy hallhasd es vegre megszolalt.
Kibaszottul mind halottak vagyunk es egy fél karnyujtasra van minden. Senki semminek nem örül és ezert vagytok mindannyian ekkora fos szarfaszuak.