Amikor már a plüssállataidat sem ölelgeted meg ha ágyba kerülsz akkor valszeg visszacsúsztál a depresszió major részébe.
Amugy neha tudom magamrol, hogy fine vagyok as fuck
pontosan olyan érzés ez, mint amikor bepakolgatsz minden fost a liked songsba spotyn és rámész a shuffle playre es nemtudod leállítani.
amikor elmesélnek egy mesét nem azt a tényt kéne kiemelni, hogy ki győzte le a sárkányt meg a gonoszt, hanem azt hogy ezeket egyáltalán le lehet győzni.
amugy az mekkora öröm lehetett amikor vártad az uj kedvenc számod a rádióban, vagy a koncertet hogy hallhasd es vegre megszolalt.
Kibaszottul mind halottak vagyunk es egy fél karnyujtasra van minden. Senki semminek nem örül és ezert vagytok mindannyian ekkora fos szarfaszuak.
ha jeffrey dahmer tudatosan on purpose csinálta volna amit csinált és nem a mentális betegségei hajtották volna akkor a legtökéletesebb ( i know tragikus) amerikai társadalomkritika lett volna és senki mást nem őt kéne hibáztatni hanem elkezdhetett volna magába nézni a világ.
alkalmatlan szülők mentális betegsèggel, értelmetlen gyógyszer adagolás, terápia hiánya, a mental well-being eltiprása a környezet által, leszarjuk a gyereket, toxic masculinity, függőségek, homofóbia, vallási fanatizmus, kisebbségi elnyomás, lobotómiai kisérletek a homoszexualitás gyógyitására, a homo társadalom bezárkózása, utána a média ostobasága
i’m telling you mai napig ugyan ezekkel a problémákkal küzdünk csak nincs aki tükröt mutasson. Mindenki azzal foglalkozott, hogy ő maga az ördög nem pedig azzal, hogy ugyan babám why? és lehet, hogy mindenki hibás ebben nem?
ha ő egy virág lenne és ennyire ‘tönkrement’ volna top to bottom akkor ő lenne a hibás vagy a föld, viz, fény, kártevők?
imadom, hogy anyam olyan charotte yorkosan letett egy konyvet a lakasomon aminek a cime lehetne a ne nyird ki, inkabb talald meg onmagad. apam meg szigoru tekintettel vegigasszisztalta a dolgot.
olyan thrust issuek vannak bennem, hogy ket masnira kötöm a cipőfűzőm.
a legelső barátom megcsalt a saját lakásomon, a saját ágyamba amig dolgoztam aztán megtaláltam a kotont és hozzámvágta, hogy ‘és akkor mivan’ aztán befordult a fal fele aludni.
vajon ezt a sztorit ő, hogy mesélné el? : egy hisztis féltekeny picsa volt végig a kapcsolatunk alatt?
az már megvan, hogy iszonyatosan elvesztettem önmagam valahol, már csak az a kérdés, hogy pontosan mikor. vagy talán meg sem voltam még soha? mindig csak kapcsolatokban próbáltam helytállni mint egy side karakter a videojátékokban, de a next levelnél már nem engem választottak.
szóval akkor ki is vagyok én valójában