Amugy Egy Hetero Mindig Kanos Fiunak Felajanlani Hogy Megkapja A Best Head Of His Life Egy Valid Es Atogondolando

Két hete keresztbe alszom az ágyamon, mert az olyan mintha csak egy délutáni szundit nyomnék nem pedig lefeküdnék este egyedül magányosan aludni.

viszont ha legjobb barátok vagyunk akkor nem lenne fura a padlon lapokra irva a pro contra érveket levezetni mindkettőnk szemszögéből nem?

hey future love erről a jelenlegi szar időszakról keveset fogok mesélni neked mert nem vagyok büszke arra, hogy milyen ember vagyok most.

pont így érzem magam mint az itthoni lukas polom. Damaged, nem a legszebb but still funkcionálok egy bizonyos pontig. (Habár menőnek menő)

Egyre többet gondolok arra, hogy mennyivel konyebb lenne nekem es mindenkinek ha mar nem lennek. Vege lehetne ennek a szenvedesnek. Nincsenek barataim, nem talalom a helyem sehol, nem ulok le enni, nem nevettem oszinten egy jot evek ota, egyre csak azt erzem, hogy robbanok le, ezen az insomnia sem segit, nem tudok lefekudni aludni normalisan az agyba, nincs egy napi rutinom es nem erzem hogy barki is igazan szeretne vagy kivancsi lenne ram. Egyszeruen ugy elvagyok veszve ahogy csak lehet. Harcolok meg nyomom de mi a faszomnak? Hogy kijojjon meg par zene amit hude elek vagy meg tobb programon vegyek reszt ahol nem erzem jol magam es igazabol olyan emberekkel vagyok akiket nem is erdeklek? Meddig toljam meg ezt az egeszet? Maganyos vagyok egyedul vagyok es nem latom a kiutat

arra lennék ugy igazán kíváncsi, hogyha valaki megbánt és eljátssza a bizalmad, még ha meg is bocsájtasz de nem mutatod ki a haragot vagy sértődöttséged hanem act like everything is fine. Mintha nem történt volna semmi és visszaáll minden a régire akkor érzi a tettei súlyát egyáltalán? Vagy baszik bele és újra megteszi veled mert ‘múltkor sem volt belőle semmi’?

mi a helyzet?

a helyzet: 3hèt -9kg

lehet azért próbálom figyelmen kívül hagyni jeffrey dahmer red flagjeit mert finally a men who think i’m a snack baby.

annyira szorogtam az elmult időszakban, hogy az állkapcsomat ugy szoritottam, hogy letort a fogam

megéri józannak maradni és ugy élni ‘ahogy azt kell’ vagy basszak bele mert amugyis azt érzem, hogy nem kell annyira előre terveznem mert pár év max és vége?