Tetszel - Blog Posts

Talán nem ártana elengednem Téged is...

A ma reggeli pillantásaid a buszról örökre az agyamba égtek.

Csak az szomorít el, hogy mindig rajtam múlik, hogy beszélünk-e.

Lehet hogy követek el hibákat, és adok indokokat arra hogy azt hidd, nem kedvellek

De attól még tudnod kell hogy szeretlek és ezen nem változtat semmi.

Amikor összenéztünk, feldobódott a napom.

Erre is csak Te vagy képes

Engem nem érdekel mennyit beszélünk egy nap

Az se ha keveset

Beszélünk

És nekem egyedül ez számít

El tudom képzelni hogy magadnak mosolyogsz miközben velem beszélsz.

Bárcsak látnálak akkor

Azóta érzem, hogy talán szeretlek

Mióta használom a szövegeid

És már akkor sejtettem hogy ez lesz

Mikor először mondtam ki amit Te írtál nekem

Mulatós. Azt mondtad, azt szereted. Hát hallgatni is kezdtem. Olyannyira elmélyültem benne, hogy mire észbekaptam, máris Rád gondoltam szinte mindegyiknél.

Szerintem ha tudnád hogy Veled van tele a Tumblim, többet az életbe nem írnál vissza xD

És még csak rám se néznél a buszon xD

Tudod,

Míg nem ismertelek

Nem tudtam milyen szorongani buszraszálláskor

Mert sose voltam rosszul a buszon

De Te ezt is megváltoztattad

Mint annyi mindent...

Mielőtt megtudtam hogy létezel, fogalmam se volt arról, milyen várni a buszozást.

Semmi se tud jobban esni annál mint amikor Te érdeklődsz utánam

Chateltünk. Én felhívtalak. Beszéltünk. Nem sokat ugyan, főként csak csendben tartottuk a telefont. Aztán gitárhangot hallottam, majd énekeltél nekem.

Aztán felkeltem.

Nem tehetek róla

De ha belépek a beszélgetésünkbe, legyek akármennyire letört vagy dühös, mosolyognom kell

Azt hiszem, enyhén beléd szerettem