„és kavicsok rajzai milliárdokkal ezelőtt, amikor más blogokban marad a lepréselt remények gyűjteménye...”
van az a mozdulat, amiben megreccsensz, lehetsz valami apró porc, egy tégla salétromkabátban, hosszú palló a víz felett, az utolsó harangütés elalvás előtt, nyugodt madár hátterében a rémisztő utcakép, korcsolya alatt a jégbe dermedt sötét, meg sem hallod, te vagy a reccsenő szembesülés a lehunyt héjakon keresztül, hogy elmélet nélkül is működik minden, akkor is, ha nem akarod, mint holdak fázisait a hasadban, a kertek robbannak úgy igazán, és kavicsok rajzai milliárdokkal ezelőtt, amikor más blogokban marad a lepréselt remények gyűjteménye, más padokra ül a nyári meleg, s lehet, hogy jobbról balra írod visszafordulásaid történetét
-guri-