Nincsenek terveim,nem tudom mit kezdjek az életemmel. Vannak ötletek,de amikor belegondolok hol tartok,elmegy a kedvem mindentől. Érzem hogy nem haladok előre,csak egy helyben sétálok
Megtörtént... kiborultam.
Bőgtem, panaszkodtam, ideges lettem majd megint bőgtem. Érzelmi hullámvasút volt a mai nap és hiába reménykedem abban, hogy ha lefekszem aludni jobb lesz, mert nem lesz az. Azért, mert hiába érzem magam fáradtnak, ez nem fizikai fáradtság, ez mentális, ezen nem segít az alvás. Én lennék a legboldogabb, ha segítene, de ez nincs így.
Én csak szeretnék haza érni és lepihenni, de nincs jelenleg számomra olyan, hogy otthon, mert hiába van tető a fejem felett, ha nincs, aki "haza" vár.
Körülöttem mindenki boldog és éli az életét, én pedig úgy érzem baragadtam egy ismétlődő körforgásba. Már senkit nem akarok az én problémáimmal terhelni, mert nem akarom elbaszni a barátaim boldogságát.
Nyugalmat, pihenést és szeretetet szeretnék.
Lexa
Nem érted meg, hogy nekem ez mennyire kibaszottul fáj.
gyászolok valamit,
ami sose volt az enyém.
Úgy érzem, hogy az előző életemben tettem valami megbocsáthatatlant, és most ezzel az élettel fizetem meg.
Lexa
"Én mindig jól vagyok."
Folyton ezt mondom arra a bizonyos kérdésre. Hisz egyszerűbb egy álarcot viselve mosolyognom, mint hogy bevalljam, ismét romokban érzem magam...
Nem hittem a szerelemben. Majd jöttél te, és megmutattad milyen az. Aztán elhagytál, és most megint nem hiszek benne.
Filléres nők úgy viselkednek mintha milliókat érnének, miközben akik milliókat érnek filléresnek érzik magukat.
Szomorú egy világ ez.
Néha tovább marad a fájdalom, mint az együtt töltött idő
“Néha csak úgy szétvernék dolgokat, és sírnék”
—