Néha Tovább Marad A Fájdalom, Mint Az Együtt Töltött Idő

Megtörtént... kiborultam.

Bőgtem, panaszkodtam, ideges lettem majd megint bőgtem. Érzelmi hullámvasút volt a mai nap és hiába reménykedem abban, hogy ha lefekszem aludni jobb lesz, mert nem lesz az. Azért, mert hiába érzem magam fáradtnak, ez nem fizikai fáradtság, ez mentális, ezen nem segít az alvás. Én lennék a legboldogabb, ha segítene, de ez nincs így.

Én csak szeretnék haza érni és lepihenni, de nincs jelenleg számomra olyan, hogy otthon, mert hiába van tető a fejem felett, ha nincs, aki "haza" vár.

Körülöttem mindenki boldog és éli az életét, én pedig úgy érzem baragadtam egy ismétlődő körforgásba. Már senkit nem akarok az én problémáimmal terhelni, mert nem akarom elbaszni a barátaim boldogságát.

Nyugalmat, pihenést és szeretetet szeretnék.

Lexa

"Szeretjük azt, aki elpusztít minket és elpusztítjuk azt, aki igazán szeretne minket.."

Filléres nők úgy viselkednek mintha milliókat érnének, miközben akik milliókat érnek filléresnek érzik magukat.

Szomorú egy világ ez.

Vagy az ígéreteidet tartsd be, vagy a távolságot.

Szeretni fáj, viszont ha nem szeretünk azt jelenti hogy üresek vagyunk belül. Nem is tudom mi a rosszabb, a fájdalom vagy pedig az üresség..

Megint belefutottam abba a hibába, hogy sokkal többet adtam, mint amit kellett volna.

Bárcsak tudtam volna valaha annyira szeretni magam, mint azokat szerettem, akik meg sem érdemelték.

Ma is végig toltál egy kurva nehéz napot és a kutya se kérdezte meg, hogy hogy vagy.

Az én hőseim ti vagytok!!

Elfogadtam a távozásod, hogy megtalálhasd életed szerelmét, miközben én éppen elengedtem az enyémet.