Megint belefutottam abba a hibába, hogy sokkal többet adtam, mint amit kellett volna.
gyászolok valamit,
ami sose volt az enyém.
Bocsásd meg magadnak, hogy ott, és akkor, nem tudtál mást tenni!
Hogy nem tudtál korábban kiszabadulni, hogy nem vetted észre korábban az intő jeleket, hogy nem volt erőd és eszközöd ahhoz, hogy ugorj!
Bocsásd meg magadnak, hogy elhitted mindazt, amit rólad, neked mondtak. Hogy értéktelen vagy, hogy miattad történt, hogy te tehetsz róla, hogy minden a te hibád, hogy nem vagy jó semmire!
Bocsásd meg magadnak, hogy felelősséget vállaltál egy bántalmazóért, egy másik, felnőtt emberért, mert elhitette veled, hogy az ő élete a te kereszted!
Bocsásd meg magadnak az anyagi veszteségeidet, ott, és akkor, nem tehettél mást, és ez nem veszteség volt, hanem a szabadságod ára!
Bocsásd meg magadnak, hogy évek, évtizedek mentek el, hogy sok volt a borús nap, a sötét éjjel, az álmatlanság, az étvágytalanság, a reménytelenség!
Bocsásd meg magadnak, hogy nem tudtál szólni, segítséget kérni, kiáltani, üvölteni, mert nem láttál, és nem érzékeltél tisztán!
Bocsásd meg magadnak, hogy elhagytad a mérgező embereket, akiknek mást kellett keresniük helyetted, mert olyanok, mint a paraziták, mindig kell nekik egy gazdatest, aki szívható!
Bocsásd meg magadnak, hogy a manipulációt összetévesztetted a szeretettel!
Bocsásd meg magadnak, hogy meg akartad menteni a menthetetlent, hogy odaadtad az összes külső és belső erőforrásodat valakinek, aki ezeket ellopta, és eltemette!
Nem szegényebb lettél, csak bölcsebb, és tapasztaltabb!
Bocsásd meg magadnak, hogy köd volt az agyadon, fátyol volt a szemeden, béklyó volt a lábadon, és bilincs a kezeden!
Adj hálát, amiért még élsz, amiért ki tudtál szabadulni, amiért újra megtanultál járni, beszélni, érezni, látni, repülni!
Adj hálát, mert észrevetted, mert ugrottál, mert megcsináltad, mert megtanultad, mert megszabadultál!
Olyan tudás birtokában vagy, melyet soha, senki el nem vehet már tőled!
Légy büszke magadra, mert van miért!
Megjártad a poklot, megküzdöttél a gonosszal, a sötét erőkkel, a démonokkal, és Te nyertél!
Legyen áldott minden perc, amit méreg, bántás, kihasználás, megalázás, és gyalázás nélkül töltesz!
Büszke vagyok Rád, mert egy hős vagy!
Te vagy az, aki egyetlen élet alatt, kétszer is megszületett!
Filléres nők úgy viselkednek mintha milliókat érnének, miközben akik milliókat érnek filléresnek érzik magukat.
Szomorú egy világ ez.
"Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.."
Honoré de Balzac
Én nem akartam belefáradni, ez csak úgy megtörténik az emberrel. Küzd és küzd, harcol azért amiben hisz, azért amire vágyik. Aztán egyszer kiég, és utána csak úgy van. Már nem látja értelmét a harcnak, nincs több vágy, és csak a túlélés számít.
Így indultam el én is az árral. Úgy sajnálom.
Senki sem tanította meg, hogy hogyan küzdjem le a szorongásaim..
Megtörtént... kiborultam.
Bőgtem, panaszkodtam, ideges lettem majd megint bőgtem. Érzelmi hullámvasút volt a mai nap és hiába reménykedem abban, hogy ha lefekszem aludni jobb lesz, mert nem lesz az. Azért, mert hiába érzem magam fáradtnak, ez nem fizikai fáradtság, ez mentális, ezen nem segít az alvás. Én lennék a legboldogabb, ha segítene, de ez nincs így.
Én csak szeretnék haza érni és lepihenni, de nincs jelenleg számomra olyan, hogy otthon, mert hiába van tető a fejem felett, ha nincs, aki "haza" vár.
Körülöttem mindenki boldog és éli az életét, én pedig úgy érzem baragadtam egy ismétlődő körforgásba. Már senkit nem akarok az én problémáimmal terhelni, mert nem akarom elbaszni a barátaim boldogságát.
Nyugalmat, pihenést és szeretetet szeretnék.
Lexa