Egyetlen veled töltött percet sem sajnálok. Te vagy a legjobb, ami valaha történt velem. De azt kívánom, bárcsak ugyanez lehetnék én neked
Azt mondta nem bántana, fizikailag nem, de lelkileg már holtra vert.
Ujjai gyengéden masszírozták derekamat pólómon keresztül, nyelve pedig alig érezhetően végigsiklott alsó ajkamon, majd végül elmélyítette csókunkat.
Elmentél, mintha én soha nem lettem volna az ok a maradásra.
Rájöttem, hogy mindegy, hogy hány újévi fogadalmat teszek, vagy kit csókolok meg Szilveszter éjszaka… Mindig Ő lesz az egyetlen, aki a gondolataimba égette magát, egy életre szóló helyet kivívva ezzel magának a szívemben.
Az önkínzás új formájára szottyant kedvem: a reménykedésre
A legnehezebb dolog, amit valaha is tettem, az volt, amikor elsétáltam még mindig őrülten szerelmesen beléd.
Ugye ismered azt az érzést, amikor csak ülsz és a telefonodra meredsz, azon morfondírozva, hogy visszaírj e valakinek? Én ismertem. Most is így éreztem. De tudtam, hogy ha visszaírok, ha nem… mindkettőnk szívét darabokra töröm majd.
A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés már választható.