Ugye ismered azt az érzést, amikor csak ülsz és a telefonodra meredsz, azon morfondírozva, hogy visszaírj e valakinek? Én ismertem. Most is így éreztem. De tudtam, hogy ha visszaírok, ha nem… mindkettőnk szívét darabokra töröm majd.
és ha megkérdik, nekem ki voltál, csak egy szám, amit többet nem hívok már...
menni akartál, de ha egyszer még, az életed nélkülem nem lesz szép,
akkor emlékezz,
mindig ott voltam, és a hiányom senki sem pótolhatja, eltűntél és alkalmam sem volt búcsúra...
paradoxon végre készen állok egy új kapcsolatra, de ha bárkinél érzem, hogy idővel lehetne több köztünk, késztetést érzek arra, hogy lekoptassam, mielőtt úgy igazán megkedvelném.
Az egészben a hangodban rejlő közömbösség fájt a legjobban.
Mikor itt vagy tőlem 10 centire, a torkomban dobog a szívem.
Egyetlen veled töltött percet sem sajnálok. Te vagy a legjobb, ami valaha történt velem. De azt kívánom, bárcsak ugyanez lehetnék én neked
Hiányzott. Jobban, mint azt valaha is beismertem volna magamnak.
Már túl késő, hogy elmondjam, mennyire imádlak, Már hiába hangzik el százezre imáknak, Már hiába sírok, már hiába várlak, Nem tehetek semmit, a szívembe zárlak. Már hiába kívánom, hogy bár ne így lett volna, Megszeretted őt, nem te tehetsz róla, Ő is imád téged, jobb lesz, ha belátom, Nem voltál és nem leszel több, mint egy szép álom.
Rájöttem, hogy mindegy, hogy hány újévi fogadalmat teszek, vagy kit csókolok meg Szilveszter éjszaka… Mindig Ő lesz az egyetlen, aki a gondolataimba égette magát, egy életre szóló helyet kivívva ezzel magának a szívemben.
És ha most nem lehetsz velem, én itt várok rád türelmesen. Amíg eljössz, eljössz egy éjszakán. Egy nap talán. Egy nap talán.
minden, amit szeretek túl drága, illegális vagy nem ír vissza.