üzletek és Raktárak Módjára Zsúfolt álmokat Akartam

a ruhavásárlás "tanulságai":

- a megmaradt/gyarapodott karantén-narancsbőrt az ember testén még inkább kihangsúlyozza a próbafülke fénye

- a már említett világítás a maradék meglévő illúziómat is sikeresen elpusztította: a szűk ruha alatt a bugyi vonala, legyen az akármilyen szuper varrásmentes is, szintén átlátszik a gyűrődések miatt

- továbbra sem tudom, hogy hány kiló +/- kellene, hogy végre elviselhetően érezzem magamat a bőrömben

sose lesz senki aki jelenthetné a biztonságot

akinek a szaga lenne az otthon, akinek a kezei az otthon

The Great Wall of Vagina - Jamie McCartney (x)

Jamie made molds of the vaginas of women between 18 and 76 years. Among others, they include twins and transgender women. Women are often confused about their vagina, because they think it looks different: with this project he demonstrates that vaginas are as different as faces. McCartney hopes that his work will help to stop the increasing growth of labia corrections in recent years.

kéztartás vs mancstartás

A Duna se volt messze, de ha megváltozol, akkor a távolság is.

At this hour, Losel Yauch

az uborkák tompa zaja

ősz van, délután, és nem vettem észre, de belőlem is egy 51éves Oravecz lett.

Nyár van, délután, a teraszon ülök, a napernyő alatt, ötvenegy múltam, és magam vagyok, most már egészen és visszavonhatatlanul, anyám, apám a temetőben, fiam elpártolt tőlem, húgom más világban él, unokatestvéreim, rokonságom Kanadában, és elhagyott az utolsó nő is, kit még képes voltam szeretni, a műanyag asztalon könyv, de ritkán olvasok, nem érdekel már igazán, mi a könyvekben van, visszeres lábam kinyújtom, vállam előreejtem, bal kezemet ölembe teszem, jobbomat a szék támláján nyugtatom, foltosak, enyhén reszketnek, és úgy megváltoztak, hogy alig ismerek rájuk, de nem törődöm vele, sem a többi csúf, külső jellel, enyhe északnyugati szél fúj, valamelyest mérsékli a hőséget, és kellemes tarlóillatot hoz Szárazrét felől, hátam mögött a kis ház, melyet építettem, és melyhez annyi reményt fűztem, azon túl az út, az új, az idegen falu, néha elzúg egy autó, és a Tarnán túli háztáji földekről idetéved egy-egy emberi hangfoszlány, vagy az uborkák tompa zaja, amint a szedők a vödörbe dobják őket, köröttem tücskök ciripelnek, szöcskék reszelnek a kiszáradt fűben, és lentről, a kertből felhallatszik a kukoricalevelek szüntelen susogása, különben csend van, én is hallgatok, nem sírok, nem ordítok, pedig fáj, pedig most történik velem a legnagyobb galádság, mi emberrel történhet, most kerít be végképp a magány, de uralkodom magamon, csitítgatom szívemet, és igyekszem férfiasan viselkedni, nincs értelme a nyüszítésnek, tiltakozásnak, kapálózásnak, már minden eldőlt, senki, semmi nem segít többé, mégsem ölöm meg magam, nem vérezek, szennyezek össze semmit, nem hagyok magam után mocskot, rendetlenséget, nem volna már hozzá bátorságom, de egy pisztolyt azért talán beszerzek, szeretném érezni fémének hidegét, szerkezetének felülmúlhatatlan célirányos egyszerűségét, egyébiránt az időre bízom a feladatot, az öregség végzi majd el helyettem a piszkos munkát, vagy megszán valami nem túl fájdalmas, nem túl hosszú gyógyíthatatlan betegség, és elvisz egy tavaszon vagy őszön.

(Oravecz Imre: Pihenő)

Action - Gesture (1980) by Zbigniew Dlubak