Amikor Gyerek Volt, Annyira Rosszul érezte Magát, Hogy Szeretett Volna űrhajóra Szállni és Megnézni

Amikor gyerek volt, annyira rosszul érezte magát, hogy szeretett volna űrhajóra szállni és megnézni a világűr “folytatását”, -mert már megértette a végtelent, de az egyformaságát nem tudta elfogadni- még akkor is, ha meg kell halnia, mert visszafelé nem lesz elég az üzemanyag. Azt szerette volna kideríteni, hogy ha minden változik, akkor az űr is változik és akkor biztos valami fehérbe megy àt, vagy valami más forma jön, de tuti nem ugyanolyan fekete és tág. Vagy átmegy űrből, mondjuk rűbe, de bizti van a sok utazás után, valami ismerős, ellentétes, megfordulás, talán. Hogyan juthat el egy gyerek addig a gondolatig kb. 7évesen, hogy meghalna a válaszért, a változásért?! Nem tudom. De maradt ez a baszott nagy fekete üresség, embertelen környezet, a hatalmas ismeretlen, magány, talajtalanság, ami könyörög a felfedezőért, de nem hallja senki. És a senki, aki annyira vágyik rá, de nem kiabál, csak bámul bele a végtelenbe és nem csak nem értik, de nem is akarják.

Aztán a fantáziája végén, elfogy a levegő és meglátja a fényt. Ez volt a vágya.

salétromkabátban

van az a mozdulat, amiben megreccsensz, lehetsz valami apró porc, egy tégla salétromkabátban, hosszú palló a víz felett, az utolsó harangütés elalvás előtt, nyugodt madár hátterében a rémisztő utcakép, korcsolya alatt a jégbe dermedt sötét, meg sem hallod, te vagy a reccsenő szembesülés a lehunyt héjakon keresztül, hogy elmélet nélkül is működik minden, akkor is, ha nem akarod, mint holdak fázisait a hasadban, a kertek robbannak úgy igazán, és kavicsok rajzai milliárdokkal ezelőtt, amikor más blogokban marad a lepréselt remények gyűjteménye, más padokra ül a nyári meleg, s lehet, hogy jobbról balra írod visszafordulásaid történetét

-guri-

Tags

kavicsrajz

38 notes View Post

internal-nonsense

4 years ago

Hans Breder, From The Series “Body/Sculptures”, 1969 - 1973

Hans Breder, From the Series “Body/Sculptures”, 1969 - 1973

3K notes View Post

internal-nonsense

4 years ago

5K notes View Post

internal-nonsense

3 years ago

Kányádi Sándor - Úgy fogok meghalni

Úgy fogok meghalni hogy még az utolsó sóhajtásomat is visszafogja előbb fölveszi magnóra valaki vissza- pörgeti párszor ille- delmesre tompítja vagy éppen törli maradjon az a kis

enyhe mosoly inkább kesernye nélkül persze az volt a jellemző rá az a kis enyhe mosoly sóhajtás nélkül mondja valaki akinek foj- togató kezét torkomon éreztem egész nyomorult életemben

1977

83 notes View Post