Vissza Ahol 5 égtáj Van, A Kockának Meg 9 Csúcsa

a város egy darabja

a város egy darabja

vagyok.

vagy.

Photography by Xuebing Du

Instagram: xuebing.du

Jenei Gyula: belefárad

mert belefárad az ember. nem csak

a harcba, sebekbe, de abba is, hogy föl

kell kelni, gatyát venni, zoknit húzni,

végezni a napi tennivalót, rohanni, 

sorban állni, éhesnek, jóllakottnak

lenni, menni a munkahelyre, boltba

vagy csak úgy bele az őszbe, vak-

világba – és értelmét veszti az út -,

 már ott szeretne a célban lenni,

hogy onnan is elkívánkozzon

konokabban mint kamaszon. bele-

fárad, hogy elmegy és mindig vissza- 

jön, elenged és visszakönyörög.

belefárad sírásba, türelembe,

bizalomba, bele az írásba, örömbe,

az elviselhető nehézségbe, borba, 

harapásba, gyereknevelésbe, örökös

elemzésbe, szeretetbe, szeret-

kezésbe, belefárad a hírekbe, a szabad-

ságba, s hogy mindig hiányzik valami. 

belefárad kiabálásba, hallgatásba,

emlékekbe, jövőbe, s hogy lenni

szeretne. belefárad a betegségtől, halál-

tól való félelembe is – ahogy az apja.

Lakner Antal IDEÁT-ODAÁT

Florists on Fény street market, Budapest, 1986. From the Budapest Municipal Photography Company archive. 

ideiskell, nem tudom elégszer meghallgatni

milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? –nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk

partok felé

ha kilépek érted a folyamokból felszárad rólam minden mosott évem megváltozik töréseink mutatója s a könnyeim sem maradnak láthatatlanok

by Faber Franco