Csinálhatnék úgy Mintha Semmi Nem Történt Volna, De Ez Csak Az Agyamat Téveszti Meg, A Szívem

“Engem mindig félig szerettek,

Van jogom, hogy gonosz lehessek”

Ady Endre

“Hagyd, hogy kicsússzon a kezeid közül, mennie kell… Ne kapj többet utána… Harcoltál már eleget, s ha ez kevés volt, itt az idő elengedned. Egyedül küzdened értelmetlen. Az, aki most ő, egyszerűen nem való az életedbe, talán soha nem is volt és soha nem is lesz, csak Te szeretted volna. Mindennél jobban. Talán… még nem érett azzá a személlyé, akinek melletted a helye, talán még vár rá néhány út, amit végig kell járnia, és egyszer visszatér, ha majd azzá válik, akire vágytál. Nem tudhatod, mit hoz a jövő, senki sem tudhatja, ezért csak a jelen mondhatja meg, most, mit kell tenned. Most, ha menni akar, el kell engedned… A búcsú szóljon mindig örökre, hogy a várakozás ne fossza meg semmitől az életed, de ma már tudod, ha valakit elengedsz, azzal lehet, hogy nem elveszíted, hanem esélyt adsz arra, hogy egyszer visszajöjjön úgy, hogy már készen áll. Ha hozzád tartozik, megtörténik, mert az Élet bizony… Oscar-díjas rendező.”

nem tudom hogy komolyan gondolod-e...hogy hogyan bízzak újra bennünk...nem tudom hogy szeretsz-e...vagy csak mert nincs más...nem tudom igazán csókolsz-e...vagy ölelsz...nem tudom hogy érzelemmel tettél mindent aznap este...nem tudom hogy mit higyjek...nem tudom hogy hazudsz-e nem tudom hogy azok a mosolyok igazak-e nem tudom hogy ahogy rám nézel őszinte vagy sem...nem tudom...tenned kell hogy újra bízzak benned és nem tudom hogy eléggé akarod-e...nem tudom hogy tényleg őszintén mondod hogy “neharagudj”,”szeretlek”...nem tudom hogy mit érezzek...

A simple “I miss you” message means everything

Őszintén azt kívánom neked, hogy tudd meg milyen elfelejtve lenni

Tudd meg milyen ha kizárnak

Érezd azt a fájdalmat, amit te okoztál nekem

Éld át azt a nyomorult érzést, amikor kaparsz valaki figyelméért de ő még csak feléd sem néz

Tudd meg milyen ha annyira szeretsz, hogy folyamatosan összetörnek

Érezd a magányt, amit eddig te okoztál

Csak, hogy tudd mit tettél velem újra és újra

"Kihasználtál.

Pontosan tudtad, mindent megtennék érted.

És te hagytad.

Hagytad, hogy mindent odaadjak.

Hagytad, hogy megtörténjen.

Hagytad, hogy bűntudatot érezzek

és így elvettél mindent, ami voltam,

ami vagyok, és aki lehettem volna.

Haragoddal, reményt adó szavaiddal elszívtad minden mosolyom, a színeket, a fényt,

a holnapot.

De akkor. Ott.

mikor a legmélyebben voltam megértettem.

Megértettem.

Hogy Én adtam a kezedbe mindent.

Én engedtem meg, hogy szerelmem ellenem használd.

Én nem hittem magamban,

én nem szerettem magam eléggé.

Beengedtelek legbelsőmbe de te nem voltál rá készen. Én nem

Voltam készen. Mi nem voltunk készen.

Kihasználtál. ...

Mert én akartam. Mert én hagytam.

Mert megengedtem. Mert ennyire vágytam hogy szeress.

Ez volt az én leckém.

Most sem szeretlek kevésbé.

Csak megtanultam másképp “becsülni magam.”

Megtanultam másképp is szeretni magam.

Megtanultam, hogy magamért változtassak, így esélyt adva annak amire szívem oly nagyon vágyik.

De már nem minden áron.

Nem önmagam árán."

„Remélem majd egyszer valaki elmondja neked hogy mekkora hülye voltál hogy soha többé nem kerestél“

Talán az volt a probléma, hogy sosem láttál így, a ragyogó napfényben állni, arccal a Nap felé, hagyva, hogy a hajamat is arany fényre fesse, ahogy összeborzolja a szél.

Sosem láttál a kedvenc zenémre tombolni és egy liter fagyit megenni.

Sosem láttad, ahogy csapkodok a kezemmel ha valami olyanról beszélek, amit megszállottan imádok.

Sosem láttad, milyen boldog vagyok.

Hogy milyen boldog tudok lenni.

Te szomorúnak láttál és sötétnek, hidegnek.

Tudom, hogy azt hitted, ez az ami megfogott, a vörös és a fekete keveréke, ahogy csatát vívnak a viharfelhők a fejem felett, hiszen ősz volt akkor is.

Talán bántotta volna a szemed a fény, nem is akartál többnek látni egy árnyéknál.

De én vagyok a tavaszi nevetés, ahogy újra virágba borulnak a fák.

A kisgyerek a buborékfújóval.

A szél, ami az arcodba fújja a virágok illatát.

Én vagyok a boldogság és az újra kezdődő élet, bármilyen hideg volt is a tél.

Lily Midwinter - Ezt még elmondanám

“Az évek alatt megtanultam hogyan mosolyogjak, amikor minden összeomlik körülöttem.”

Képes lettem volna;

Eldobni mindenem csak azért, hogy boldognak lássalak, hogy lássam a mosolyod, hogy halljam a nevetésed. Annyi mindent megtettem volna érted és ezt tudtad, kihasználtad majd eldobtad. Neked nem volt elég, hogy a mindenem voltál, neked több kellett…

Eldobtál, remélem most mindened megvan.