Sajnálom, Hogy így Lett Vége

Az őrült nő megint zörgeti az ablakot

És én ezúttal visszaválaszolok

Szavakkal, amiket magamnak kiáltok

Ez az első könnycsepp

Vajon hány lesz még?

Ugye, milyen könnyű elhinni, hogy a világod törhetetlen?

Mesterien értesz ahhoz, hogy széttiporj mindent, amiért lelkesedem

Réges rég volt, hogy a nyár

Csak a meleget juttatta eszembe

Réges rég volt, hogy egy édes dallam

Könnyeket csalt a szemembe

Réges rég volt, hogy a rideg élet

Reményt lehelt a lelkembe

Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk

Legyintenek, hogy a halálhíred

Megint nem jött a nyáron

De ők sem kedveltek téged

Szinte eltűnsz a kórházi ágyon

Még mindig túl sokszor kapom magam azon

Hogy újra végigtáncolok minden szavadon

És bárcsak el tudnék szakadni

De engem nem lehet megmenteni

A fájdalom újra magához szólít

Minden este a fülembe ordít

Sötét, üreges, fájó hideg

Elmenekülhetsz, de minek?

Nem várom, hogy megértsd,

Hisz tudom, hogy azt nem lehet.

azt várom, hogy ne féltsd,

De mégis mentsd az életed.