Az ágyad Szélyén ücsörög A Kényszer,

Ő mindig itt van mindenhol

Szemében az éj

És hiába van minden szó

Ha szétszakad az ég

Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk

Izzó szemeit az enyémbe szúrja

Hangja dermesztő és éles

Megborzongok, ahogy a fülembe súgja:

“Tőlem bizony nem szabadulsz, édes!”

Úgy érzem, mindent megtettem,

A harc talán nem ért semmit sem.

Láthatod, mennyit szenvedtem,

Édesem, kérlek, ne teszteld le

kinnt süt a nap, bennt leszakad az ég

Egy kis penge,kis fájdalom

Ez nem is valódi,

csak megjátszom

Csak tarts ki mellettem, kérlek.

Szomorú csöndben

Feszül bennem

A hangos magány

szeretni téged,

egy újabb tortúra

figyelni folyton,

mikor hagysz el.

kergetni megint,

egy boldog befejezést.

Nem várom, hogy megértsd,

Hisz tudom, hogy azt nem lehet.

azt várom, hogy ne féltsd,

De mégis mentsd az életed.