Merengek

Nézz magadra.

Nézz rám.

Kinek fáj jobban?

Csak mosolyogj.

Úgysem érdekli, mit érzel.

Az eső illata

meg ahogy kopog a tetőablakon

A napfény a bőrömön

A természet él

és én ebből semmit sem érzékelek

Csak azt, hogy átázik a cipőm,

Ahogy az avarban lépkedek

Csak azt, hogy hamar sötét van

És hideg

“Néha nem tudjuk, hogy mi fáj belül

Szívünkre bú és bánat terül

Néha nem tudjuk, hogy későre jár,

Szívünk egy szerelmes szívre vár

Én nem tudom, mit hoz a holnap

És nem tudom,mi lesz velem

Játéka lettem a sorsnak,

mert céltalan az életem

Nem érdekel, hogy te nem érzed

Mert lefoglal, hogy épp rám nézel

Ki vagyok én?

Ki vagyok én nélküled?

Gondolkodom,tehát vagyok

Érzek,tehát élek

De az élet szépségei

Felém sem néznek

Fáradt szemeiben még ég a remény

Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk

A suttogásom oly' fülsüketítő,

ahogy átpréselem a fogaim közt

mennyit sírtam éjeken át,

mennyit sírsz majd egy életen át.

A szó elszáll, a csend itt marad,

mindkettőnk szívéből halkan vér fakad.

Hallgatásod oly' fülsüketítő,

mindent odaad,vagy véglek kitöröl

Vörös fény

Vörös az ég

Nem tudom, hol vagyok

De nincs itt veszély

Vörös kód

Vörös ajkak

Részegen táncolok

De ezt akartam