Annyira Jó Lenne, Ha Minden Ember Azonnal Visszakapná A Fájdalmat, Amit Okoz...

Fázom a hideg rabságtól

Széthullunk, elszakadunk mint

A levelek a faágtól

Vajon felérem valaha

szemeid kéklő holdját?

Fojtogató jelenlét

Mint a túladagolt boldogságcsillapító

Végzetesen kering bennem

Körülöttem

elveszve az egyértelműben a szavak értelmében táncola nyelvemen Egyetértünk?

Annyira, de annyira vagdosni akarom magam..

Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk

Bólogat, bólogat, bólogat

nem kiabál, nem akad ki,

nagy levegő…

Máshogy néz ki az ég,

amikor valaki,akit szeretsz

odafennt van.

Szoríts jobban magadhoz

Szoríts, mint a kést a nyakamhoz

Gondolkodom,tehát vagyok

Érzek,tehát élek

De az élet szépségei

Felém sem néznek

Nem kell egy ember arra, hogy szenvedéssé tegye minden napom.

Meg tudom ezt csinálni én is