Bólogat, bólogat, bólogat
nem kiabál, nem akad ki,
nagy levegő…
Az őrült nő megint zörgeti az ablakot
És én ezúttal visszaválaszolok
Szavakkal, amiket magamnak kiáltok
A filmnek itt végeszakad
Nincsen katarzis
Az üreges fa könnyen hasad
Főleg, ha az hagyja is
Minden egyes darab belőled
Betölti a lyukat a szívemben
Mert én beszélnék, ha értenének
És álmodnék, ha lenne mit
De
Hallom, ahogy ők nevetnek
És az egész világ eltaszít
“Néha nem tudjuk, hogy mi fáj belül
Szívünkre bú és bánat terül
Néha nem tudjuk, hogy későre jár,
Szívünk egy szerelmes szívre vár
Én nem tudom, mit hoz a holnap
És nem tudom,mi lesz velem
Játéka lettem a sorsnak,
mert céltalan az életem
lehet, a plafonról lógok, de így többé nem vagyok alattatok
144 posts