Arra Lennék Ugy Igazán Kíváncsi, Hogyha Valaki Megbánt és Eljátssza A Bizalmad, Még Ha Meg Is

amikor olyan buszon vagy villamoson utazok ami olyan környéken megy ahol nem vagyok ismeros vagy csak antipatikus (ha egy kornyekre lehet ezt hasznalni. lehet mert ezt hasznaltam.) olyan mintha az emberek egytol egyik tudnak, hogy en itt egy betolakodo vagyok es lehet dolgom van arra es mintha masik korzetbol jottem volna. Ilyenkor az sem segitene ha leszallnek mert akkor ott leszek a wrong kornyeken es vissza kell szallni ujabb eszkozre ujabb gyanakvo emberek koze.

még mindig nem tudok az ágyamban aludni. nem találom a helyem és nem érzem otthon magam. talán még a saját testemben, fejemben sem érzem itthon magam.

egyre ritkábban sirok és elképesztően érzéketlen lettem mindenre és mindenkire.

olyan mintha az agyam sirna és nem tudom mi lenne ami leállitaná vagy mi lenne ami segiteni tudna rajta.

lehet azért próbálom figyelmen kívül hagyni jeffrey dahmer red flagjeit mert finally a men who think i’m a snack baby.

hányszor kell az another lovet meghallgatni a tersszon max hangeron fulesbe hogy jobban erezzem magam?

mennyire vicces belegondolni hogy mennyivel masabb is lehetne az eletem mint ez a szarszakadek szelen setalgatas es aggodas hogy mikor lose it all

amikor rám ül egy ilyen nyugis hangulat és mikor megyek dolgozni azt érzem, hogy csönd van pedig tudjátok milyen a belváros reggelente akkor elkezdek aggodni. Ha a nap végéig nem basz fel semmi akkor meg már félek.

köztudott hogy az öngyilkosságot egy ilyen megnyugvás előzi meg, vicces, hogy annyi mumus van az ágy alatt és annyi pazichopata körülötted, de te mégis saját magadtól félsz a legjobban.

Borzasztó emberek kezébe adtam a törékeny lelkem.

19éves koromig csak lányokkal szexeltem, azóta fiuk, viszont mostanában újra őket kívánom. mi történik?

coming up on the next season?

nemtudom melyikőtök ment már át a klinikai depresszion, de van az amikor elkezded átaludni a napokat aztán fent vagy egész éjszaka, majd mész dolgozni és ujra fent vagy és lebetegszel majd és már lassan ki sem kelsz az agyból.

Elkezdődött ujra. Sose voltam ilyen magányos és nemtudom mit csináljak, hogy ne csússzak vissza. A legutolso major depressziom két évig tartott. Ebből most tényleg nem fogok kijönni élve és már most sirok is a telefonom fölött