Alvás

mindenki alszik a házban

csak én zokogok a párnámba

adventi naptár

24. ablak

csak egyetek, nevessetek, szeressetek

és mással ne törődjetek🤍

ha tudnám, miért akarok egyfolytában sírni,

minden annyival egyszerűbb lenne

szerettem volna, hogy megéld a legnagyobb vitánkat azzal kapcsoltban, hogy nem szeretnék azzá válni akit nevelni szerettél volna belőlem

de sose tudtam elég erőssé válni, hogy elmeséljem

az utolsó kívánságod mégis ezt kérte tőlem

mit tegyek?

menjek szembe azzal, amit kértél? váljak azzá akivé szeretnék? vagy érezzek nyomást mindennap a mellkasomon, amiért színjátékban élek?

emberek között válogatott

majd megtalált téged

miért nem menekültél el?

rémálomra keltem fel ma, de rájöttem,

hiába ébredtem fel, néha a valóságban

is folytatódnak a szörnyűségek

mindenkinek eljön az életében az a pillanat,

amikor ráébred mekkorát csalódott mindenben

összeomlik az élete, mert

nem létezik a mikulás

nincs fogtündér

a szülei nem fognak egész életében mellette lenni

talán mennyország sincs

az emberek nem olyan jók, mint hitte

a boldogság nem állandó

a titok sosem titok eléggé

a barátok pedig mindig találnak mást helyette

talán egyenesen elveszít valakit

és olyan végtelen a lista

A különbség közted és köztem az, hogy talán nem ugyanannál a pontnál ébredtünk rá

a halál szele nem érhet el

mert hiszek a halhatatlan lélek

gyönyörűségében

megígértem, hogy sütök neked cseresznyés pitét, de végül sosem vettem rá magam

ma elkezdtem pite recepteket keresni, de messzire kerülöm a cseresznyét

nem akarok még egy bizonyítékot arra, mennyire is elhanyagoltalak

üresnek érzem a házat nélküled