Adventi Naptár

adventi naptár

6. ablak

minden karácsonyi emlék megrohamozott

azt hiszem a holnapi nap sorsfordító lesz

a barátaim és köztem

bár holnap este ezt le fogom tagadni, mert

túlságosan fájna a tudat, hogy

megint elfelejtett mindenki

és a magány gondolta a legijesztőbb rémálmom

szóval inkább elviselem azt, hogy mindig

hanyagolnak, de ha szükség van rám

elvárják, másodperceken belül válaszoljak

anyukám azt mondta, ő elvesztette a másik felét, mikor az apukám meghalt

milyen furcsa, hogy előtte egy nappal ugyanezt mondta a nővérem az ágyban

nem tudom melyik törte össze jobban a szívem

mindig didergek

de ma rájöttem

a lelkem fázik

nem pedig én

én csak meguntam, hogy mindig én várok másokra

meguntam, hogy kioktatnak, mintha nem tudnék semmit

komolyan meguntam, hogy kihasználnak és hülyének néznek az emberek

szeretném, ha tudnátok,

hogy senki, de senki

nem kényszeríthet szeretetre titeket

valaki árulja el, hogyan kell

megtanulni elviselni

azt a sok fájdalmat az életben?

az az igazság, hogy amikor apukám meghalt,

nem csak őt fesztettem el,

elvesztettem a barátaimat, a régi családomat

és magamat is

mindenhol téged látlak.

fél percre van szükségem ahhoz, hogy valakit a szívembe zárjak,

de egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy kiengedjem őt onnan

az sem számít, ha nagyon megbánt, mert akkoris szeretni fogom

talán nem fogunk többé beszélni, vagy találkozni, de hidd el

gondolni fogok rád minden nap, nem akarok, de nem tehetek ellene semmit