én csak meguntam, hogy mindig én várok másokra
meguntam, hogy kioktatnak, mintha nem tudnék semmit
komolyan meguntam, hogy kihasználnak és hülyének néznek az emberek
adventi naptár
16. ablak
szakadó hóban felnőttként hóembert készíteni és utána forró kakaót inni a legjobb módja visszatérni a gyerekkorba
nem tudom elmondani, hogy...
mennyire hiányzol
és mennyit gondolok rád
hányszor sírom el magam
mennyiszer küszködöm az alvással
mennyire szorít a mellkasom nappal
és hányszor pánikolok
mennyi mindennél gondolok arra,
hogy majd otthon elmesélem neked
és minden alkalommal kényszerítenem kell
magamat arra, hogy emlékezzek,
te már nem vagy
hajlamos vagyok azt hinni,
hogy még mindig élsz
csak épp utazgatsz,
majd egyszer haza térsz
és én várni fogok rád
csak azért, mert különbözöl másoktól,
még nem vagyok kevesebb náluk
néha fogalmam sincs mit kellene érzenem
állandóan összezavarodva érzem magam
nem sokára karácsony
igazából mindig veszekedtünk ilyenkor ketten
milyen ironikus, hogy ez lesz a legszomorúbb
de mégis a legbékésebb karácsonyunk egyben
csak most már nélküled
éééés megtörtént az, amire számítottam
persze, hogy elfelejtettek
azt hiszem a holnapi nap sorsfordító lesz
a barátaim és köztem
bár holnap este ezt le fogom tagadni, mert
túlságosan fájna a tudat, hogy
megint elfelejtett mindenki
és a magány gondolta a legijesztőbb rémálmom
szóval inkább elviselem azt, hogy mindig
hanyagolnak, de ha szükség van rám
elvárják, másodperceken belül válaszoljak
megígértem, hogy sütök neked cseresznyés pitét, de végül sosem vettem rá magam
ma elkezdtem pite recepteket keresni, de messzire kerülöm a cseresznyét
nem akarok még egy bizonyítékot arra, mennyire is elhanyagoltalak