Nálunk A Covid Előtt Volt Szokás, Hogy A Szülinapos! Hozott Be Házi Sütit, Házi Cukrászdát Az

Nálunk a covid előtt volt szokás, hogy a szülinapos! hozott be házi sütit, házi cukrászdát az ünneplésre, így végül egy évben csak egyszer volt feladat, utána lehetetett potyázni.

Poll a munkatársi ajándékokról.

Na, poll az nincs, mert akkor mindenki az én valamelyik véleményemet fogja beklikkelni, de ehelyett inkább kíváncsi vagyok a ti véleményetekre vagy szokásaitokra azzal kapcsolatban, hogy hogyan látjátok a munkatársi apró "kedvességeket". Például, ha valaki vesz a többieknek egy jégkrémet, egy csokit, kis nasikat, és behozza a munkahelyre, körbeosztogatja. Ezzel kapcsolatban az én véleményem az, hogy ez nem munkahelyre való "kedvesség". Egy külön batyusbálon, összejövetelen, csapatépítőn elmegy, ha viszel otthonról valamit a többieknek, de nem való munkahelyre egy szokványos hétköznapra az ajándékozgatás. Az ajándékozónak nyilván nincs vele semmi különösebb szándéka, mint a kedvesség, de sajnos ez körbeajándékozást szül. A többiek úgy fogják érezni, hogy hasonló nagyságrendben nekik is meg kell ajándékozni az ajándékozót és a többieket. Hiszen "illik" visszaajándékozni. (Sőt, létezik olyan rossz emberi tulajdonságra is példa, amikor az ajándékozó érezteti, hogy ő is elvárja, hogy más is meglepje néha.) Az ajándékozás egy munkahelyen rákényszerít másokat arra, hogy ők is vegyenek valamit a többieknek. És ebben érzem az ajándékozás tapintatlan részét. A munkatársi kapcsolat nem baráti kapcsolat. Nem szabad összekeverni a kettőt. Míg egy barát anyagi helyzetével tisztában lehetünk, egy munkatárs pénztárcájában vagy anyagi hátterében nem vájkálhatunk. Nem tudhatjuk, hogy mindenki megengedheti-e magának, hogy kiadjon 3-5 ezer forintokat akár hetente a körbeajándékozásra. Ha valaki elkezdi a körbeajándékozási folyamatot, más is kényszerítve lesz arra, hogy folytassa, és esetleg az utolsó forintját is erre költse. Ergo a munkatársi ajándékozgatás végeredménye egy másra nem odafigyelő tapintatlanság lesz, akkor is, ha nem ezzel a szándékkal indult. Ezért nem vagyok a munkahelyi ajándékozgatás híve. Ti hogyan látjátok?

Mi legyen a bonbonok sorsa?

24 notes View Post

regimotoros

14 years ago

@NYU Kimmel Center

0 notes View Post

regimotoros

14 years ago

missingvalues:

mikor megláttam egy nagyobb kamiont közeledni, hogy defasza lenne áttérni a másik sávba, és tulképp ha tetszik ha nem kimondom, kimurdelni közúti balesetben.

jóóó, tudom hogy ez most így gáz, még mielőtt bárkinek is megfordulna a fejében, hogy öngyilkosságot forgatok a fejemben, csak még nem...

Azt már én is elképzeltem, hogy milyen lenne a temetésem. De a csúcs, ha megkönnyezi magát az ember. Utána nem győz röhögni:)

Missing Values: ma jöttem haza kocsival és életemben először gondoltam arra

2 notes View Post

regimotoros

4 months ago

1K notes View Post

regimotoros

5 months ago

Jó kezdés, de egy 10 éves gerilla videonál többet is ki lehetne hozni a bp-i metrófilmezésből. A Metrowagonmash velünk élő történelem 🙂

És azt tudtad, hogy a 2-es és a 3-as metróvonal között van egy összekötő alagút?

134 notes View Post

regimotoros

14 years ago

Staircase in the tower of Bory-vár, Székesfehérvár

72 notes View Post

regimotoros

14 years ago

eltiron:

Az államfüggőség az emberiség problémája. Teljesen képtelenek vagyunk az önállóságra. Nézettől függően: Isten teremtményei vagyunk, tehát szükségünk van rá/ mivel szükségünk van rá, ezért kitaláltuk Istent.

Nézd meg azokat a társadalmakat, akik megtagadták Istent (nem a keresztényre gondolok: általában az isten-fogalomra.) Észak-Korea. Szovjetúnió. Kuba, bazmeg. Az állam Isten földi helytartója, ezt fel kell fognod. Olvass már történelmet, lécci. Különben megismétled :)

Azt hiszem, megkaptad az új influenzát. Ha ilyen küldetéstudatos vagy fiatalon, mi lesz veled 20 év múlva? Remélem, liberális:)

Az állam családi, kalandor, esetleg menedzser képességek alapján kiválasztott emberek által összetartott csoportosulás - ha szerencséje van a csoportnak, akkor boldogul, ha nem akkor előbb-utóbb öldösi egymást. A csoportkohéziós módszerek közül az istenhitnek nevezett sokfajta szertartásrend nagyon sikeres, de semmiképpen nem nem nevezném az állam princípiumának.