Olyan Jo Volt Minden, Vegre Az Egesz Tarsasag Sinen Volt Es Most A Suli Szetbassza Az Egeszet, Mindenki

Most van az az időszak, mikor mindenki csak túlélni próbál

megtanultam, hogy nem szabad kötődnöm másokhoz, mert mindig fájni fog...

miert ilyen nehez

miert nem lehet felfogni h mi esik szarul a masiknak es azt tiszteletbe tartani

miert nem lehet a parod kore epiteni nehanapjan a dolgokat mikor elviekben o az az ember akit a masik feledkent kezelsz es o a mindened. miert van az h egy jatek fontosabb miert van az h minden nap bulizni megy es lenne egy szabadnapja azt nem szanja rad hanem inkabb beszervez maganak valakit h elmenjen inni. mikor te mar egy hete minimum konyoorogsz neki h tudjatok normalisan beszelgetni

miert olyan nehez ereztetni a masikkal a szereteted, figyelmed es torodesed?

osszeszorul a szivem mikor ujra meglatom, vagy mikor fel villan a telefonom kepernyoje es latom hogy hiv. nemtudom mire gondoljak, nemtudom mit akar es felve veszem fel es utana ejszakakat nemtudok aludni mert azon kattogok hogy miert jutottam eszebe

unom, hogy mindenki azt hiszi, hogy nekem semmi sem fáj és bármit megtehetnek velem...

Miattad teszek minden nap valamit magamért. Mert te azt mondtad hogy többre vagyok képes es látod bennem a potencialt, es aztakarod látni h nem csak tudom h mire vagyok képes hanem meg is csinálom. te kérted hogy minden egyes nap tegyek valamit magamért, hogy jobb es több legyek ennyivel is mint mások, de hozzátetted hogy ne miattad hanem magam miatt csináljam. azóta is csinálom és tudom hogy sokkal több és jobb vagyok mint az átlag! köszönöm<3

felek megbizni benned, mert felek h ugyan azt a fajdalmat fogod okozni mint mas

azthiszem ez a telefonhivas ebresztett ra arra h sosem leszek eleg jo

Lehet fáj, lehet rossz döntést hozok,

de hiszem, hogy a sors minket összehoz.

Aztmondod, hogy nekem fáj,

mint egy nyitott könyv, úgy olvasol ha látsz.

Aztmondják ne bízzak,

de én bízni akarok,

tudván, hogy egymáshoz tartozunk.

Aztmondod süllyedő hajó,

de én veled akarok lenni e ladikon.

Szeretném hinni, hogy a végén együtt leszünk

és félek, hogy nem teljesül.

Miért ne lehetnénk? Mi akadálya?

Tán hogy két fiatal az útját járja?

E két fiatal tévedhet közös útra,

mely vagy előny, vagy hátrány lesz majd,

mely tele van szivárvánnyal majd viharral,

s melynek háborúját együtt vívják majd.

Semmi kétség, max néhol viszály,

mely mögött a félelem bújkál.

Melletted csönd van,

minden zajt elhallgattatsz.

Csak a “süllyedő” hajónak

halk sodrása kíséri utunkat.

Belül tudjuk, de a reményt mutatjuk,

hogy a hajó jó irányba barangol.

Egyet kérek, egyetlen ígéretet:

Ha e hajó el is téved

ne hagyj elveszni, maradj velem!

Együttes erővel, megoldjuk…

Ígérem!!

miert ilyen nehez ertekrendet allitani az eletben es elkotelezni magad mellette?