Mellette szebbnek érzem magam. Fontosabbnak. Szerethetőbbnek. Kívánatosabbnak. Mindenebbnek.
Az önkínzás új formájára szottyant kedvem: a reménykedésre
A legönzetlenebb szerelem az az, amikor hagyod, hogy a szerelmed szerelmes legyen valaki másba.
Egy hamis mosollyal és néhány udvarias szóval mindent leplezni lehet.
Egyetlen veled töltött percet sem sajnálok. Te vagy a legjobb, ami valaha történt velem. De azt kívánom, bárcsak ugyanez lehetnék én neked
Már nem kérdeztem róla. És azt hiszem, ez már kisebb haladás volt. Apró, észrevétlen lépés, amihez valójában minden erőmre szükségem volt.
Üresnek éreztem magam, mintha a testem puszta kagylóhéjként tartaná magában az összetört lelkemet.
-Honnan tudod, hogy vége?
-Talán amikor úgy érzed, hogy szerelmesebb vagy az emlékekbe, mint maga az előtted álló emberbe.
akarom őt, de túl is akarok lépni rajta,
és egyik sem történik meg
A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés már választható.