Szívemben Létrák

dear body,

thank you for continuing to love and support me after all i put you through.

i promise i’m going to take good care of you now.

love,

me

és szerelmesre sétáltam tegnap magam megint

:( ❤

összefolynak a napok, mint a színes olaj, fáj a fejem, nem alszom, asszem elfelejtettem, hogy kell

úgy hiányzik Budapest

az utazás

tompa vagyok, lassú, de van bennem ez a moraj, mintha buszon ülnék, hogy dorombol, meg remeg valami feszültség, szeretem a buszokat, de nem tudok pihenni így

elmentem sétálni tegnap le a tóhoz, meg ki az erdőbe, és tigriscsíkokat húzott az útra a nap, és az a kicsi tó..., még a fák közül néztem, ahogy csillog, a fák, nehogy megzavarják, pislogni se mernek

és ismerős lett ez a kép, ez a pára, ez a csillogás

ez én vagyok

a fürdőszoba tükör előtt, már megszárítottam a hajam, de még nem öltöztem fel

és szerelmesre sétáltam tegnap magam megint

most magamba éppen

úgy hiányzik Budapest

hallottam tegnap a többiek hangját, láttam is némelyiküket, ilyen online óra volt

és olyan jó volt

olyan jó volt, mint mikor fázol kicsit, és magadra húzod a takarót

majdnem elaludtam

hiányzik a tanárnő, akivel összenézünk néha, néha így rámkapja a szemét, és ugyanazt érezzük és egyszerre

ugyanazt érezzük, és ez olyan jó, mert itt ez a két lány, az egyik mintha mindig fáradt lenne, lassan, darabosan beszél, túl lassú nekem, elfáradok, belefáradok, hogy bevárjam

a másik az cserfes, összenevetünk, olyan, mintha így oldalba bökdösnénk egymást, hihi, figyelj

de olyan mást gondolnak mindig, mint én, hogy megijedek, hogy kétségbevonom magam, én itt valamit ALAPVETŐEN nem értek, én valamit nem veszek észre, én ezt az egész élet dolgot félreértem

és van ez a lány, ő nagyon érdekes, ő nagyon érdekel, mert hogy gyönyörű, az egy dolog, de minden csinált rajta, minden mű, a szája, a melle, és leírom magamban

aztán kimentünk ketten egyszer, beültünk egy kis kávézóba, csak pár percünk volt, és én tulajdonképpen sétálni akartam csak így körbe-körbe a háztömb körül egyedül, mert sokszor csak az segít rajtam, valami monoton, valami öntudatlan, amitől azért gyorsabban ver a szívem

de együtt mentünk végül és hideg volt még, és kávézó lett, és a lány beszélt

a hangja, mint egy cselló, és a szavai is olyan dallamosak, ez a lány zenél

és szépeket mond, ez a lány szép és okos, miért tette ezt a testével, milyen ideához igazodott

a hangja a cseten is szépen szól

és van ez fiú, túl hangos, nagyon akar, nagyon szeretne mindenkit lenyűgözni

sss, csendben, így is szeretünk

és ez a másik, ezt imádom, valami gép van ennek a fejében, vagy 1 vagy 0, hihetetlen, semmi logikátlanságot nem tűr el, nem visel el, és így is beszél, olyan tiszta, olyan letisztult, és olvasni meg egészen elképesztő

és együtt járunk angolra is, és ez a nő, ez az angolos, ez olyan ízetlen, mintha fát rágnál,vagy földet ennél, annyira unom magam, hogy vagy lefagy az agyam, standby, kész, pislogni sincsen kedvem, vagy kínlódom, hogy ne csináljak semmit, és a legszívesebben megvakarnám a hátsó lábammal a fülem HANGOSAN, mint egy kutya, hadd csapjak valami zajt

és valami utazásokról folyik a beszélgetés, annyira unatkozom, hogy meghalok, és akkor a terem másik végéből tök hangosan odasúgja nekem

ÉN A TITÁNRA MENNÉK

és akkor megállítom kicsit az időt, egy kicsit utol kell érnem magam, mert szétrohant, szétfolyt belül minden, ez deja vu, én ezt már éreztem, és sírni szeretnék, és le vagyok nyűgözve, ez a tiszta szavú, ez fantáziál, és nevetek

és gyorsan megbeszéljük, hogy veszünk is két retúr jegyet, de a Titánt majd visszafelé, előbb még beugrunk a Marsra

és hiányzik a szexi tanár úr, az asztallapra képzelt morzsáival, a lányos zavarával, mikor észreveszi, hogy nézem, ilyen gyorsan kezet zsebredugni még nem láttál :D

és hiányzik az én zavarom is, mikor azt mondja, ez most a magáé, magára bízom, mondja ezt fel a többieknek, és a nevemet ki nem hagyná egy mondatából sem

és olyan vörös leszek, hogy érzem, hogy forró a fejem, csak jöjjenek ki a számon a szavak

ez meg hátradől a széken

ez élvezi, ez a szemét

rohadt vörös lehetek

jó, úgyse neked mondom, hanem a többieknek

és kiszemelem az egyik srácot, aki legközelebb ül

és akkor az is hátradől

hát, fiúk, basszátok meg

elmondom akkor is

úgy hiányzik Budapest, hogy állandóan úgy érzem, hogy elfelejtettem valamit

mintha egy elázott madár lennék és ki szeretném rázogatni a szárnyam

hogy kisimuljon, és fényes legyen

ne legyen ilyen kusza, ne legyen kócos már ennyire

úgy hiányzik Budapest, hogy a kis gurulóst több mint egy hétig nem raktam el, nem pakoltam ki, pedig tudtam már, hogy nem jöhetek, a férjem már morgott érte, én meg, hogy ez egy szimbolikus bőrönd, értsd meg

hova hajtogassak ennyi mindent

ennyi minden hova máshova férne be

Tumbli és szex

Höhö. Tök unalmas bejegyzés lesz, nem kell a szex témát keresni, a cím nekem csak arra jó, hogy ne feljtsem el amiről írni akartam. Aztán előfordul, gyakaran, hogy másról írok végül.

Van akit a szerelem szörnyeteggé tesz. Én alapvetően nem vagyok se féltékeny, se különösebben birtokló, manipulatív meg agresszív aztán végképp nem. Ezt a barátaim jól tudják. Ők sem azok. Jó emberek mind. Némelyik kicsit furcsa, mert jól tűröm a bolondokat. És akkor sokat, nagyon sokat megengedek nekik. Túl sokat is. Mert mindig mindenre tudok valami megengedő magyarázatot. Meg, ami nekem mindegy, abban hajlamos vagyok mások javára dönteni. Hogy nekik is legyen valami jó. Hogy legyen „jó” a világban. A szerelem szörnyeteggé tesz. Láncra kell verni, bezárni valahova mert tönkretesz, megbolondít, szétmarcangol és fehabzsol. Szörnyű érzés ez is, amikor az ember azt érzi, hogy nem tud jól szeretni. Hogy inkább nem kéne.

Nyilván belenyúlok a méhkasba, ha elmondom a mai gondolataimat a tumbli jelenségről. Nincs élete annak, aki a napi szinten pörgeti bármelyiket is. Csak már mindenki elfelejtette ezt, már annyira a részünkké vált. és annyi megengedő meg elfogadó ideológiát gyártunk hozzá, hogy miért is jó ez. Amúgy jó. Az egészséges emberek teljesen valóságos kapcsolatokat építenek amik a tumblin kezdődnek. nem csak párkapcsolat, nem csak szex. barátságok, ismeretségek, amik kinőnek a virtualitásból és mivé válnak? Mint az FB. Olyan ismerősök akiknek ismerjük az életét, a rokonait, a valóságát. Vannak közös fotók, emlékszünk a születésnapjára, segítünk egymásnak, belelógunk egymás életébe. Azért jobb a tumbli, mert ott ez kölcsönös érdeklődésből jön létre és nem a megfoghatatlan nosztalgia vagy valami érdekek vezérlik. A tumbli megengedi, hogy változékonyabb, nyersebb, betegebb, pszichopatább vagy szociopatább légy, mint a valóságban. A tumblidat jó esetben apád, anyád, nem látja és te se az övéket. A tumbli megengedi, hogy frusztrált legyél. (öh. a tumbli egy elég beteg közeg, leginkább tényleg egy elmegyógyintézetre hasonlít, ahol az lesz aznap az orvos, aki reggel előbb veszi fel a fehér köpenyt) Alkoholisták és drogosok tucatjai, és nem mondod nekik, hogy baszki, veled baj van ám, hanem belájkolod az ivós posztot, amiből kiderül, hogy van baj. Max odakommenteled, hogy te már leszoktál. Aztán majd egy másik alkalommal más kommentel oda valami okosat. Lehet, hogy pont az, akinek a fotóin mindig van egy pohár valami, meg mindig elkottyantja, hogy iszik. Mindegy, megy a lájk, mert amúgy meg összetartozás jelenség van, azt erősíteni kell. Szóval tényleg tök jó amikor embereket személyesen is megismersz és a tumbli nem az egyetlen, hanem csak az egyik kapcsolattartási forma. De még mindig aztmondom, ha lenne életed, csak ritkán jutna időd tumblizni. De a legtöbb kínzó kérdésre, hogy érdekel-e bárkit a létezésed, hogy érsz-e bármit is, hogy elég okos vagy-e, hogy elég vonzó vagy-e, hogy egyáltalán látszol-e, van-e a létezeésednek bármi érzékelhető értéke, arra a tumblin mindig kaphatsz egy megerősítést. Nem valóság, csak olyan mint a hőpapíros blokk: idővel elmúlik. De este, amikor magányosnak érzed magad, már az első apró érzelemmorzsára, még csak ki sem alakulhatott az érzés, már nyúlsz is a gép után. Mint a pánikbetegek a gyógyszerért, amikor érkezik az első hullám. Nem biztos, hogy ezen egy párkapcsolat segít. Talán azt gondolod, hogy ha lenne valakid, akkor más lenne minden. De miért lenne más? Nem vagy gyerek, hogy óránként szaladj a párodhoz, hogy feltedd neki ezeket a kérdéseket és megerősítést kapj. A párkapcsolat önmagában nem adja meg ezekre a választ. Tudom, tudom, a tumbli szórakozás, vidámság, nem kell komolyan venni. Akkor csak annyit tegyél meg, hogy pár hétig nem tumblizol. Hogy más csatornákon tartasz kapcsolatot a barátaiddal. Nincs csak egy pohárka tumbli, meg igazán nem árt meg esténként két tumbli, az ember lazítani akar, meg a többik is tumbliznak nem akartam különcködni, inkább én is, meg én nem tumblizok egész nap, csak...

A szexről meg csak annyit, hogy félek.

Yellow is the Colour of Love

Irreversible (2002)

Enter the Void (2009)

Love (2015)

dir Gaspar Noe

néztük a villamos fényét éjjel a plafonon                                                       ahogy elment                                                                                      

A confusing number of factors play a role.

minap óvatlanul kinyitottam a tévét, azóta is kamillás vattával borogatom az agyam.

Wonderful View where Atlantic Ocean meets the Pacific Ocean but never mix. The Straights of Juan del Fuego, at the tip of South America, (South of Argentina and Chili) is where the Atlantic Ocean and Pacific Ocean meet without much mixing.

Did you know that the two oceans do not mix totally.•°? Watch the Picture that shows it to you. Why do these waters not mix.•°? Because there is a huge difference in salinity between the Clear water of the Pacific Ocean, that comes from melting south polar glaciers, is cool and low in salt, while the water from the Atlantic Ocean has a high salt concentration.

The two oceans have different densities, which makes for high osmotic pressure, almost impossible to mix. Also, it should be noted that during stormy conditions, mostly in winter (summer in the northern atmosphere) there can be as much as a 6 foot difference between the two oceans.

ideiskell, nem tudom elégszer meghallgatni

milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? –nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk

Kányádi Sándor - Úgy fogok meghalni

Úgy fogok meghalni hogy még az utolsó sóhajtásomat is visszafogja előbb fölveszi magnóra valaki vissza- pörgeti párszor ille- delmesre tompítja vagy éppen törli maradjon az a kis

enyhe mosoly inkább kesernye nélkül persze az volt a jellemző rá az a kis enyhe mosoly sóhajtás nélkül mondja valaki akinek foj- togató kezét torkomon éreztem egész nyomorult életemben

1977