Gyűlölöm, Hogy Szeretek

Akrosztichon játék

Virágok nyílnak lelkem mezején,

Ahová ki belép, szakít egyet.

Neked is jutott belőle épp elég.

Elsőként nyújtottam a legszebb

Szárat, de hiába szép mivoltának;

Zokogva felleltem hűlt helyét.

Elvitted, majd eldobtad, s én

Reszketve kérdezem:

Enélkül hogy legyek újra egy teljes egész?

Lopva nézem a tájat,

Mintha bármi érdekesebb lehetne nálad.

Elengedlek, de mindez oly’ nehéz.

Szemedbe nézve látom, hogy

Emléke ugyanúgy, mint

Bennem, legbelül örökké él.

Búsan szedem megmaradt szirmait.

Várom, hátha nő egy másik virág,

Ami meghozhatja újra a reményt.

Lesz még jobb,

Lesz még szebb. S míg

Ott ülök a kertemben én,

Messze jársz te már. Hiába szakítottad le

Álmaim virágát, amely az igaz

Szerelemért nyílt meg egyszer rég.

2023.09.15.

Barátságtalan

Olyan furcsa most minden.

Nem vagyok már diák.

Az érettségivel mintha

Megállt volna a világ.

Itt a nyár, a nagy meleg.

Éljen, végre szabadság!

Mint a madár, repülnék,

De nem nyitom ki a kalitkát.

A kertünk illata csalogat,

Emberek száza is elfér itt.

Kivel tölthetném be ezt az

Űrt, mely vár engem odakint?

Kikiáltom a nevét az

Összes barátomnak;

Hűlt helyük a táplálék

A hatalmas bánatomnak.

Esténként az emlékük

Cseppfolyósként előjön.

Hiányuk, mint éles kés

Készen áll, hogy megöljön.

A szívem kissé megrepedt,

De miattuk el nem tört.

A nap nélkülük épp úgy

Lement, ahogy reggel feljött.

2024.06.29.