Elküldetlen üzenetek I.

“érzéketlen vagyok, hiába érzek, általában elfojtom”

— brennan savage // slow motion

Egy Hellt kibontani. Ledobni a konyvekkel teli nehez taskad. Busz jegyet lyukasztani. Ellogni az utolso orarol. Hajnalig beszelgetni. Nezni a vihart. Meginni egy forro csokit. Elszokni otthonrol. Szeretni. Titokban cigizni. Regi kepeket nezegetni. Emlekezni. Sirni. Nevetni. Inni. Lereszegedni. Kijozanodni. Masnaposnak lenni. Varni a nyarat telen. Varni a telet nyaron. Varni a sulit. Megbanni. Elvenni az utolso sutit a tanyerrol. Megismerni valakit. Elvezni az elet apro oromeit.

És te elhitetted velem hogy köztünk lesz valami..

Paradoxon

Szorítod a kezet, ami már rég elengedte a tiédet

"Kihasználtál.

Pontosan tudtad, mindent megtennék érted.

És te hagytad.

Hagytad, hogy mindent odaadjak.

Hagytad, hogy megtörténjen.

Hagytad, hogy bűntudatot érezzek

és így elvettél mindent, ami voltam,

ami vagyok, és aki lehettem volna.

Haragoddal, reményt adó szavaiddal elszívtad minden mosolyom, a színeket, a fényt,

a holnapot.

De akkor. Ott.

mikor a legmélyebben voltam megértettem.

Megértettem.

Hogy Én adtam a kezedbe mindent.

Én engedtem meg, hogy szerelmem ellenem használd.

Én nem hittem magamban,

én nem szerettem magam eléggé.

Beengedtelek legbelsőmbe de te nem voltál rá készen. Én nem

Voltam készen. Mi nem voltunk készen.

Kihasználtál. ...

Mert én akartam. Mert én hagytam.

Mert megengedtem. Mert ennyire vágytam hogy szeress.

Ez volt az én leckém.

Most sem szeretlek kevésbé.

Csak megtanultam másképp “becsülni magam.”

Megtanultam másképp is szeretni magam.

Megtanultam, hogy magamért változtassak, így esélyt adva annak amire szívem oly nagyon vágyik.

De már nem minden áron.

Nem önmagam árán."

„Remélem majd egyszer valaki elmondja neked hogy mekkora hülye voltál hogy soha többé nem kerestél“

Ellentett

Neked kevés, nekem minden. Nekem fontos, neked mindegy. Én hülye meg el is hittem. A szívemet rossz helyre vittem.

Én maradnék, te mennél. Nekem elég, neked kell még. Te üres, én tele, nincs a szavaidnak hitele.

Én előre, te vissza. A tiéd hátsó, az enyém tiszta. Én korán, te késve. Az álomból túl későn eszmélve.

Te mész, én maradok. Az érzéseim tőled szabadok. Te felejtesz,én emlékszem. Bár vinnéd magaddal az emléked.

Egyszer olyan szinten be fogok kattanni, hogy AZTA KURVA

-egyemberavilagban

Azt a zenét hallgatni, amit ő mutatott és felidézni minden emléket

Képes lettem volna;

Eldobni mindenem csak azért, hogy boldognak lássalak, hogy lássam a mosolyod, hogy halljam a nevetésed. Annyi mindent megtettem volna érted és ezt tudtad, kihasználtad majd eldobtad. Neked nem volt elég, hogy a mindenem voltál, neked több kellett…

Eldobtál, remélem most mindened megvan.