Amikor Becézget Csak Még Jobban Beindít.

Vágy

Azt hisszük szexre van szükségünk, de nem csak erről van szó.

Intimitás, amire vágyunk, hogy megérintsenek, hogy ránk nézzenek, hogy csodáljanak, hogy biztonságban érezzük magunkat, és azt érezzük valakinek tényleg kellünk.

Ez az, amire igazából vágyunk.

“Nehezen bizok meg emberekben.. És erre a válasz a múltban van.”

— (via in-june-1999)

Talán ha mindketten készen állunk majd egymásra;

újra találkozunk

Inni, cigizni, bulizni akarok. Ha már veled úgysem lehetek. Kavarni akarok egy ismeretlennel. Ha már neked úgysem kellek. Tombolni, élni akarok. Ha úgyis csak egyszer élünk. Rossz akarok lenni. Ha jóként nem feleltem meg.

Beleszívok a cigibe és kifújom az érzelmeim.

- psychosocial69

Elfáradtam

Miattad a mai napig megkérdőjelezem magamat. Miattad kevesebbnek éreztem magam, mint amennyit valójában érek. A legrosszabb énem voltam és mégis azt hittem, hogy a legjobb vagyok, mert annyira nagyon próbáltam elnyerni a szerelmed. Megpróbáltam minden lenni, amire vágytál, próbáltam az lenni, akire szükséged volt…de ez nem volt elég, sosem voltam elég. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni azokat a dolgokat, amikkel felzaklattál, amikkel megbántottál, amikkel összetörtél és megpróbáltam elhallgattatni magam azért, hogy a kedvedre tegyek. És még mindig nem voltam elég neked. Meg akartam mutatni neked, hogy mit jelent valójában a szerelem, hogy többé ne félj tőle. De ez még mindig nem volt elég. Amikor megpróbáltam elmenni, visszatartottál és soha nem engedted, hogy továbblépjek. Mindig emlékeztettél azokra a dolgokra, amelyek hiányoztak belőled/tőled, de aztán kirántottad a lábam alól a talajt, és amint a zuhanásból visszatértem hozzád végül azon kaptam magam, hogy soha nem kaptam meg őket. Cserébe neki adtad mindet egy olyan embernek akit nem szeretsz, nem tisztelsz és valoszínűleg nem is fogsz. És még ezt is elfogadtam, még ezen is túlléptem!!

Te pedig minden egyes alkalommal az elmúlt több mint 1 évben semmibe vettél és még volt képed azt mondani, hogy fontos vagyok. Nem, nem vagyok az, mert tudtad hogy rosszul esik, tudtad hogy fáj, mégsem foglalkoztál vele. Mert mindig minden körülmények között magadat választottad. Nem szeretsz, soha nem is akartál szeretni, csak birtokolni akartál mint egy aprócska játékot, amit előkaptál ha kedved szottyant hozzá. Állandóan összezavarsz a fura viselkedéseddel. De tudod mit, itt nem én vesztettem. Erre pedig akkor fogsz rájönni, amikor évek múlva öregen és megfáradva egy olyan emberrel leszel összezárva aki nem én vagyok, akivel 5 perc nehezebben fog eltelni mint az egész életed. És soha semmit nem fogsz jobban bánni, mint hogy nem engem választottál.

“Ülj ki velem a tetőre, egy üveg borral és egy takaróval! Feküdjünk el a cserépen és nézzük a csillagokat, amíg hajnalban el nem tűnnek az égről! Beszélgessünk a világegyetemről, furcsa összeesküvés elméletekről, beteg 90-es évekbeli művészfilmekről és hírhedt sorozatgyilkosokról.Mondd el mi van a fejedben! Mondj el mindent, amit eddig másnak nem mertél! Mutasd meg a sebeid és engedd, hogy lecsókoljam a könnyeid!Csak annyit akarok, hogy úgy vetkőzz meztelenre előttem, ahogy más előtt még soha. Hogy magadon hagyod a ruhád.”

— Alexander Levin

don't forget this little naive girl

boys want your pussy not your heart

Nem az a baj, hogy nem merem elmondani, hanem az, hogy nem tudom mi lesz ha elmondom.

Régen és most

Régen lenéztem azokat az embereket, akik alkoholt fogyasztottak. A tízen évesektől meg egyszerűen undorodtam ittas állapotukkor.  Most, ha tehetném mindennap kint lennék az utcán, egy vodkás üveggel a kezemben, és csak jól akarnám érezni magam a baráti körömben. 

Régen köhögtem a cigi füstjétől és ígérgettem anyámnak, apámnak, hogy nem, én soha nem fogok rágyújtani, mert rossz szokás.  Most is azt mondom anyunak, hogy nem, nem gyújtok rá, miközben a kezemről mosom le a fürdőben a dohány szagát. 

Régen nem érdekeltek a fiúk, undorodtam tőlük. Puszi, vagy ölelés már szóba sem jöhetett. Most, a fél kezem odaadnám azért, ha lenne valaki, aki teljes szívéből szeret. 

Régen hazaérve az első dolgom az volt, hogy megcsináltam a leckét, kifaragtam a ceruzáim és bepakoltam másnapra.  Most, talán reggel hozzá nyúlok a táskámhoz, de akkor sem biztos.