Mielőtt Találkoztam Vele, Táncoltam A Zuhany Alatt. Mikor Az életemben Volt Arra Gondoltam, Milyen

Ha te nem vagy képes (őszintén) válaszolni a kérdéseimre

majd válaszolok én magamnak...:)

#11

Hiába akarsz valakit boldoggá tenni, ha ő nem miattad akar az lenni

Ha 2 óra lenne hátra az életemből,

elmondanám neki mi miért történt,

mennyire fájt és mi zajlott le bennem pontosan.

Elmondanám mit okozott a hiánya

és, hogy még mindig hiányzik.

Hiányzik a lénye, az ölelése,

és hiányzik a közelsége.

Ha 2 órám lenne,

talán elmondanám neki mennyire szerettem

és mennyit számított, hogy

velem volt akkor és kihúzott a mélyből.

De mégis miután elment,

csupán mélyebbre taszított.

A beforrt sebek felszakadtak és

kerültek mellé újabb hegek.

Elmesélnék neki mindent

és nem kell, hogy ő is meséljen.

Csak öleljen meg

és mondja azt, hogy ő is szeretett.

"Kihasználtál.

Pontosan tudtad, mindent megtennék érted.

És te hagytad.

Hagytad, hogy mindent odaadjak.

Hagytad, hogy megtörténjen.

Hagytad, hogy bűntudatot érezzek

és így elvettél mindent, ami voltam,

ami vagyok, és aki lehettem volna.

Haragoddal, reményt adó szavaiddal elszívtad minden mosolyom, a színeket, a fényt,

a holnapot.

De akkor. Ott.

mikor a legmélyebben voltam megértettem.

Megértettem.

Hogy Én adtam a kezedbe mindent.

Én engedtem meg, hogy szerelmem ellenem használd.

Én nem hittem magamban,

én nem szerettem magam eléggé.

Beengedtelek legbelsőmbe de te nem voltál rá készen. Én nem

Voltam készen. Mi nem voltunk készen.

Kihasználtál. ...

Mert én akartam. Mert én hagytam.

Mert megengedtem. Mert ennyire vágytam hogy szeress.

Ez volt az én leckém.

Most sem szeretlek kevésbé.

Csak megtanultam másképp “becsülni magam.”

Megtanultam másképp is szeretni magam.

Megtanultam, hogy magamért változtassak, így esélyt adva annak amire szívem oly nagyon vágyik.

De már nem minden áron.

Nem önmagam árán."

Érzések.

Basszus pár éve még nem tudtam felfogni, hogy hogy tudnak a fiatalok ennyit "drámázni". Akkor még minden annyira gyerekes és egyszerű volt. Vagyis annak láttam. Ma...ma pedig én is egy vagyok a "drámázó" fiatalok közül. Nevetek egész nap, gyerekesen megörülök, hülyülök a bárátaimmal, azt csinálok amit szeretnék és boldog vagyok... Aztán este...minden annyira más lesz. Őszintébb. Rájövök, hogy hiába játszom egész nap a "minden bajtól mentes, örült és önfeledt" lányt, este egyedül maradok. És nincs energiám nevetni, nincs energiám még mosolyogni sem. Csak egyszerűen elmegy a kedvem mindentől. Érzem, hogy fáradt vagyok, de nem fizikailag... Este a sötétben fekszem az ágyamban, folynak le az arcomon a könnyek, gyötröm magam a "mi lett volna ha...?" kérdesekkel...

Annyira vágyok a szerelemre, hogy belevetem magam az első srác karjaiba aki érdeklődik irántam és utánna folyton azon kattogok, hogy tényleg helyesen döntöttem, tényleg szeretem? Tudom, hogy ezen egy pillanatig sem szabadna gondolkodom...tudom. De ne mond, hogy te még soha sem bizonytalanodtál el, mert féltél...a következményektől? Attól, hogy mi lesz ha menthetetlenül beleszeretsz...de nem is ezzel van a gond. Hanem, hogy semmi garancia sincs arra, hogy nem veszíted el...ha pedig Ő a mindened és elveszíted...hát igen. Akkor nem marad semmid. SEMMID.

Pár éve még azt hittem, hogy a szerelem csak gyerekes rajongás egy fiú (vagy lány) után... De most már tudom, hogy közel sem az.

Régen azt hittem, hogy a barátság örök. Ma már tudom, hogy minden mulandó. De mégis görcsösen próbálom megtartani azt ami már régen elveszett. Olyan barátságokat akarok helyrehozni ami csak nekem fongos...csak egy oldalú...

Rettegek a változástól.

Fiatal vagyok. Összetört, mint a legtöbb tini. És próbálom magamat helyre hozni, mint a legtöbben. És ez elveszi minden energiámat... szóval nem lepődöm meg, hogy este sírva alszok el, hogy érzem a fáradságot de kétszer olyan lendülettel edzek, hogy probálok menekülni a problémák elől, hogy magamban tartom ha valami fáj. Mert egyszerűen nincs energiám, hogy elmagyarázzam valakinek, hogy mi a baj (legtöbbször magam sem tudom). Nincs már energiám semmire sem. Csak helyre akarom hozni magam, hogy élhessek. És azt hiszem, hogy meg tudom csinálni. Hosszú lesz, fájni fog, de meg tudom csinálni!

És te is meg tudod csinálni!❤️

— tokeletes-mumosoly

Felhők

Érzelmeim akár a felhők,

Haladnak mennek előrre.

Viszont vannak melyek túlságosan sietnek,

Kapkodnak majd sietségükben sérülnek...

Ezek általában el is tűnnek.

A szél elfúja őket és teljes mértékben elmennek.

Elmúlt és nincs többé...

Hiánya marad már csak fent,

De telik az idő és a felhő megy tovább.

Mint, ha semmi nem lett volna,

Meg sem történt az egész

Csak halad tovább a célig.

Melyek még egyben vannak s erősek,

Egyben maradnak és mennek.

Ahogy nézem őket csak vannak,

Nem érdekli, hogy elmúlt.

Telnek a napok, a hetek, az évek,

De egy felhő egyben van még és mennek.

Az lenne a szerelem felhő...

Melyet a szél nem tud elszakítani,

Ő egyben van és vár.

Erős kis felhő ez,

Van hogy megsérül, de mindig helyreáll....

Irántad érzett szerelmem nem foszlik el soha már.

És csak annyit kérek tőled drága szél...

Sodorj össze minket!

Tőled pedig drága szerelmem...

Ügess még egyet!

“(…) és az ember nem képes arra, hogy csak úgy kikapcsolja az érzelmeit.”

— Heidi McLaughlin: Örökké a csajom

Már csak annyit kívánok neked, hogy majd egyszer éld át ugyan az amit én éltem át miattad!

“Csak egy olyan hetet kérek, amikor minden tökéletes…”