amugy igazán megtanithatnák az iskolában, hogy hogyan kezeld VAGY legalább ismerd fel a mental health problémákat a mexikoi öböl éves kuloricatermelése vagy a deriválás helyett. csak mondom, de tudom, hogy a cél nem egy egészséges társadalom.
VAGY legalább valami háztartási alapismereteket. Mindenfèle sztereotipia ellenére én cseréltem villanykörtét bazdmeg meg szerelek meg mindent a hetero haverjaim helyett mert arra nem tellett a masculinityből..
még mindig nem tudok az ágyamban aludni. nem találom a helyem és nem érzem otthon magam. talán még a saját testemben, fejemben sem érzem itthon magam.
egyre ritkábban sirok és elképesztően érzéketlen lettem mindenre és mindenkire.
olyan mintha az agyam sirna és nem tudom mi lenne ami leállitaná vagy mi lenne ami segiteni tudna rajta.
annyira szorogtam az elmult időszakban, hogy az állkapcsomat ugy szoritottam, hogy letort a fogam
19éves koromig csak lányokkal szexeltem, azóta fiuk, viszont mostanában újra őket kívánom. mi történik?
coming up on the next season?
Vajon miért érzem azt, hogy itt a vége? Nem bullshitelek jövőképről meg a spanjairól, de valahogy azt érzem, hogy ezt már nem lehet tovább csinálni és nem is tudom elképzelni. És nyugodt vagyok ami furcsa. Mármint bordiként azon is felbaszom magam, hogy tul sokszor baszom fel magam.
Vagy lehet ez a fordulópont és most kezdem az igazan healingelést. Ahhoz nem kéne egy kis erő? Amiből annyi nincs bennem, hogy bemenjek a teraszról és elinduljak dolgozni. El fogok késni ma is.
Amugy neha tudom magamrol, hogy fine vagyok as fuck
Két hete keresztbe alszom az ágyamon, mert az olyan mintha csak egy délutáni szundit nyomnék nem pedig lefeküdnék este egyedül magányosan aludni.
az elöbb hallottam valami zajt a lakásban, és csak tök nyugodtan odaszóltam, hogy meg se próbáld, pszichopata vagyok, ne kezdj ki velem mert addig ütlek amig bele nem halsz és viccesnek fogom találni.
ha betörö, ha szellem: it’s gone
ha jeffrey dahmer tudatosan on purpose csinálta volna amit csinált és nem a mentális betegségei hajtották volna akkor a legtökéletesebb ( i know tragikus) amerikai társadalomkritika lett volna és senki mást nem őt kéne hibáztatni hanem elkezdhetett volna magába nézni a világ.
alkalmatlan szülők mentális betegsèggel, értelmetlen gyógyszer adagolás, terápia hiánya, a mental well-being eltiprása a környezet által, leszarjuk a gyereket, toxic masculinity, függőségek, homofóbia, vallási fanatizmus, kisebbségi elnyomás, lobotómiai kisérletek a homoszexualitás gyógyitására, a homo társadalom bezárkózása, utána a média ostobasága
i’m telling you mai napig ugyan ezekkel a problémákkal küzdünk csak nincs aki tükröt mutasson. Mindenki azzal foglalkozott, hogy ő maga az ördög nem pedig azzal, hogy ugyan babám why? és lehet, hogy mindenki hibás ebben nem?
ha ő egy virág lenne és ennyire ‘tönkrement’ volna top to bottom akkor ő lenne a hibás vagy a föld, viz, fény, kártevők?