Adventi Naptár

adventi naptár

19. ablak

a karácsony azóta nem igazi, mióta tudom, hogy nem az angyalok hozzák az ajándékot

félek bárkivel haragban lenni,

mégha jogos is lenne,

mert úgy érzem,

hirtelen meghalnak, mire

kibékülnék velük

a magány gondolata pedig

túl szörnyű

adventi naptár

8. ablak

úgy kinyitni a szaloncukrot, hogy kilopj belőle egy darabot anélkül, hogy anyukád észre venné

még mindig vannak éjszakák,

amiket nem tudok átaludni,

mert állandóan eszembe jutsz

az a gyerek voltam, aki legszívesebben

körülölelte volna az egész világot,

most az a felnőtt vagyok, aki

nem hagyja, hogy megöleljék

miért tudnám elsírni magam minden pillanatban?

még mindig arra jövök haza,

hogy úgyis itthon leszel

és elmeséled az idegesítő vicceidet

újra meg újra

de te nem vagy többé

senki nem mesél

kérlek mesélj utoljára egyet

most nevetni fogok ígérem

mikor éltél, mindenhol téged láttalak

a dezodor flakonban, ami a tv mellett

volt folyamatosan, vagy a borotvádban

amit szanaszét hagytál mindenhol,

esetleg a papucsokban, amiket használtál

de már nem talállak sehol

csak a képek és a szekrényben

lévő ruhák bizonyítják, hogy

tényleg léteztél

ha pedig bizonytalan vagyok

a halálodban, mint majdnem mindennap,

akkor csak szétnézek és rájövök,

túl nagy a rend ahhoz, hogy megtaláljam

a nyomod, te már nem vagy itt

az ember szeretettre született,

de gyűlöletre éhezett

néha úgy érzem egésznap a temetőben

járkálnék legszívesebben

beszélgetnék a holtakkal

megkérdezném milyen az élet,

ha tényleg senki nem vesz észre

ha valóban szellemmé válnék

átsétálnának rajtam az emberek

elmennének a sírom mellett

és senkinek nem lenne fogalma arról

hogy nem mertem tovább lépni

és itt ragadtam

talán találkoznánk mégegyszer utoljára,

de valószínűleg benned meg volt

az a fajta bátorság, amit én nem örököltem

és mertél tovább menni az ismeretlenbe